2017. június 29., csütörtök

Beszámoló | VOLT Fesztivál 2017 - 0. nap (2017.06.27.)

Amikor tavaly télen megtudtam, hogy a 2017-es VOLT Fesztivál 0. napi fellépője a Linkin Park lesz, kétség sem fért hozzá, hogy ott a helyem. Nem akarom én is lenyomni ugyanazt a dumát, hogy tizenéve várok arra, hogy végre fellépjenek itthon, de lényegében így van, szóval amint megnyitották az elővételt, már vettem is a jegyet, kedden pedig nyakunkba is vettük Sopront, pontosabban a Lővéreket.


Viszonylag korán, egy óra után nem sokkal indultunk vonattal, amivel azon kívül, hogy időnként beütött a szauna effekt nem volt semmi gond, majdhogynem teljesen időben is értünk le. Buszra fel, amivel még a csigatempó ellenére is kevesebb, mint fél óra alatt fent voltunk a helyszínen, ahol én már láttam lelki szemeim előtt a hatalmas, kivárhatatlan sorokat. Legutóbb szakmai jegyem volt, amit külön kapunál kell beváltani, ezért csak másoktól hallott infókból tudtam táplálkozni, de ahhoz képest alig álltak sorban egyszerre, és az mindenféleképpen profi szervezésre vall, hogy nem hagyták feltorlódni az érkezőket. (Később mondjuk nem tudom mi volt, de láttam én már napközben is kilométeres sort fesztiválon, nem-teltházas napon.) Amit elsőre sikerült megállapítanom - bár már voltam itt korábban, de most hatványozottan igaz volt -, hogy a VOLT tipikusan az a fesztivál, ahol az összes kedves vagy nemkedves ismerősöddel össze fogsz futni, akár akarod, akár nem, ezt én is testközelből tapasztaltam az egész nap folyamán. Egyébként például a Szigethez képest kifejezetten családias hangulatú, bár nekem annak az elrendezése tetszett mindig is a legjobban. Ha egy mondattal kéne összefoglalnom a napot amúgy, akkor csak egy mosdóban hallott mondatot idéznék: "mindenkin Linkin Parkos póló van, bazdmeg".
Hétig így-úgy elütöttük az időt, akkor kezdett a Subscribe, amivel kapcsolatban annyit fűznék hozzá, hogy ez a dupla színpados megoldás zseniális és borzasztó is egyben. Ugyanis sok fesztiváltól eltérően itt az előzenekar nem a nagyszínpadon kapott helyet, hanem attól párszáz méterre egy külön színpadon, így nem kellett a koncertek között megvárni az átpakolást, hanem amint véget ér az egyik, kezdődhet is a következő. Sok pozitívuma van ennek az időtényezőn kívül, például hogy így nem kell végignyomorogni az előzenekart is, ha valaki nem kíváncsi rá testközelből, nyilvánvaló negatívuma viszont, hogy aki mindkettőre kíváncsi, és jó helyet szeretne, annak bizony trükköznie kell. (Tapasztalat.) Pozitívumként említeném az elhelyezkedéssel kapcsolatban azt is, hogy a fő placc mindkét oldalán viszonylag elérhető közelségben van mosdó, és bár ki tud alakulni egy hosszabb sor, még mindig jobb ez így, mintha a világ végére kéne elzarándokolni, és emiatt esetleg legkésni a koncert felét. 
Na de Subscribe! Tudvalevő, hogy a zenekar 2015 végén szünetre vonult, és ez a koncert is csak egy kivétel, de többször elhangzott, hogy bár még nem tudják mikor, vissza fognak térni. Jobb előzenekart szerintem nem is választhattak volna a szervezők, mert szünet ide, vagy oda, hihetetlenül odatették magukat a fiúk, a koncert minden percéből sugárzott az odaadás, miközben letépték a közönség fejét. Na meg arról se feledkezzünk meg, hogy egy szám erejéig Koszi Janka is közreműködött, aki anélkül hozott színt a zúzásba, hogy megtörte volna a hangulatot. Számok tekintetében egyet hiányoltam, méghozzá a The Weight Of Oneness-t, azon kívül viszont szuper volt az összeállítás, megmondom őszintén, meg is könnyeztem néhol a dolgot. Hihetetlen jó érzés volt ismét színpadon látni a zenekart attól függetlenül, hogy egyébként nem mentek ők sehova, már ha a különböző egyéni projekteket vesszük.

És most rengeteg kép következik:















Szerencsére a nagyszínpad bal oldalát úgy tűnik, továbbra sem nagyon ismerik az emberek, így sikerült viszonylag jó helyet találni még fél órával a Linkin Park hivatalos kezdése előtt is. Én nagyban mondtam, hogy tuti nem lesz csúszás, de azért Chesterék megváratták a közönséget egy 15-20 perccel, ami egyébként számomra belefér, bár én türelmes koncertező vagyok. Ide most beszúrhatnék ismét egy fél órás kiselőadást arról, hogy hogyan kéne egy fesztiválon és / vagy koncerten viselkedni, mert tapasztaltam egy s mást, pedig ennyi év után már azért nehéz kiakasztani. Sajnos azt kell mondjam, hogy a koncertek közbeni folyamatos problémázás és balhézás tipikus magyar dolog, és amíg én a 160 centimmel szinte sehonnan sem látok, de nem szólok be a nálam magasabbaknak, hogy miért állnak elém, addig egy 190+ centis srác simán ráüvölt a másikra, aki esetleg be mer menni előre mellette. Nem megáll, és nem is előtte, hanem mellette próbál előre menni. Na de mindegy, térjünk a lényegre: azt kell mondjam, hogy ez a koncert összességében csodás volt, és ezt mindenfajta elfogultság nélkül jelentem ki, ugyanis bármennyire szeretem például az Arctic Monkeys-t, a pár évvel ezelőtti koncertjük élmény szempontjából meg sem közelítette ezt. Rendkívül jó húzás volt, hogy az első magyarországi koncerten az új album promózása helyett inkább a régi dalokat vették elő, azok közül is a legütősebbeket és a legismertebbeket. (Persze nekem még így is volt hiányérzetem, például Somewhere I Belong, Powerless, I'll Be Gone, Pushing Me Away, de mindig azok a számok a kedvenceim, amiket nem igazán játszanak koncerten.) Jó volt a közönséggel való kapcsolatteremtés, az első pár szám után a hangulat is beindult, és lehet, hogy csak marketing, meg az évek, de tényleg hihető volt, hogy le sem akarnak jönni a színpadról. Megemlíteném még, hogy a világítás fantasztikus volt fotós szempontból is, habár a füstgépet továbbra is utálom, plusz kapucniban meg napszemüvegben végigtolni az első etapot sem volt éppen jó ötlet - a sajtósok csak az első 3 szám erejéig dolgozhatnak a kordon mögött, annyi idő alatt kell a legtöbb jó felvételt összehozni -, de ez már nem a technikai csapat hibája. Egy biztos: ezek után nem valószínű, hogy újabb 15 évet kell várnunk egy hazai koncertre.

Újabb sok-sok kép:





















Végül pedig megemlékeznék a sok lehúzós cikkről, amit az elmúlt két napban olvastam különböző portálokon, és amiknek többségével nem igazán értek egyet. Nyilván vannak a Linkin Parknál "keményebb" zenekarok is, senki sem állította, hogy itt most majd hűdehatalmas színpadszéttépés lesz, de azért a Justin Bieberezést meg a Backstreet Boysozást nem igazán értem. Gyanítom, hogy a sajtósok többségét csak odaküldték, hogy hozzátok le az anyagot, azoknak meg már a töke tele volt azzal, hogy ennyire nagy dolog lett ebből a koncertből, egy része meg még életében nem volt jó bulin, vagy én nem tudom, de nevetséges túlzásokat írnak le néhol. Biztosan akad köztük olyan, aki soha nem volt nagy rajongó, viszont azt nem gondolom, hogy rajongás nélkül ez az este unalmas és fiúbandás lett volna. Ebben az esetben abszolút kijön az, hogy ugyanúgy, ahogy egy rajongó véleménye sem feltétlenül elfogult, egy "kívülálló" véleménye sem mindig objektív. Én úgy vagyok vele, hogy a Linkin Park azon kevés zenekarok egyike, amit nemtől és kortól függetlenül szinte minden rétegből és szubkultúrából szeretnek és szerethetnek az emberek, éppen ezért nem lehet csak egy zenei műfajba beletuszakolni, de nem is kell.

Eltekintve attól, hogy az út kegyetlen hosszú volt, főleg hazafelé kocsival, összességében szuper volt a keddi nap, és bár számomra magyar fesztiválok közül még mindig a Sziget az abszolút favorit, a VOLT felhozatala is évről évre egyre ígéretesebb, megéri kilátogatni, ha éppen fellép az egyik kedvencetek :)

2017. június 26., hétfő

Tényleg megéri?! | Bath & Body Works Cucumber Melon Ultra Shea testápoló

Legutóbb ugyanennek a márkának az egyik tusfürdőjéről írtam, és azzal együtt rendeltem egy testápolót, vagy becsületes nevén testkrémet is. Többféle is létezik náluk, van folyékonyabb állagú lotion, meg ez a fajta, ami Ultra Shea néven fut, és táplálóbbnak ígérkezik. A lábszáram és a karom például az év minden szakában hajlamos a kiszáradásra, így nyáron sem hanyagolhatom el a hidratálást, de ilyenkor azért a gyümölcsösebb, frissebb illatokat preferálom testápolók tekintetében is, emiatt esett a választásom a Cucumber Melon verzióra.


Nyáron imádok mindent, ami dinnyés, ugyanakkor el nem tudtam képzelni, hogy ezzel az uborka mégis hogyan párosítható. Ezen a két illatjegyen kívül egyébként található még benne mézharmat, grapefruit és némi fás aroma is, leírás alapján tehát kétségkívül egy különleges illatról van szó. Megmondom őszintén, amikor először kipróbáltam, nem igazán nyűgözött le, mert bár egyértelműen a dinnye és az uborka illata dominált, nem volt annyira frissítő, mint vártam, és volt benne valami erőteljes édes virágosság, amit kicsit fullasztónak találtam. Viszont minél többször használtam, annál inkább kezdtem megkedvelni, éppen ezért kíváncsi lennék, hogy például a tusfürdő esetében mely illatok dominálnak inkább. Alapvetően elég erőteljes az illata, viszont nem annyira tartós a bőrön, hogy ez zavaró legyen, 2-3 óra után már épphogy csak érződik, amit én a nagy melegben nem is bánok, pláne akkor, ha este kenem be magam.


Állagát tekintve a shea miatt azt gondoltam, hogy egy sűrű, testvaj jellegű krémről lesz szó, ehelyett viszont kifejezetten krémes, és jól terül. Nem kell belőle sok, egy babszemnyi bővel elég például a karomra. Nem hagy ragacsos érzetet, és bár nem szívódik be olyan gyorsan, mint egy vizes állagú testápoló, nincs fullasztó érzete még nyáron sem. A shea vajon kívül egyébként van még benne glicerin, aloe vera gél és kókuszolaj is, úgyhogy a hidratálás garantált, ráadásul nem csak ideig-óráig. Az összetevőlistát egyébként ide kattintva elolvashatjátok, mert bár az illat más, az összetevők ugyanazok, csak a végén kicsit más arányokban. 
226 gramm terméket tartalmaz, 3700 forint környékén kapható, és ezt is Notinoról rendeltem. Az illatcsaládból egyébként kapható még az oldalon ezen kívül tusfürdő, testápoló, testpermet, valamint kézkrém is.

Összességében nagyon szeretem használni ezt a terméket, a formula különösen tetszik, pláne, hogy nyárra és télre is tökéletes, és nem csak akkor, ha valakinek extrán száraz a bőre. A teljes árát alapvetően sokallom, viszont akcióban kifogva szuper, már csak az extra illatok miatt is, így biztosan nem fogok bírni magammal, és egyszer-egyszer veszek majd belőle másfélét is, főleg a karácsonyi és őszi verziók érdekelnek. 

2017. június 24., szombat

Anti-kívánságlista #2: termékek, amiket nem vennék meg

A visszajelzések és számok alapján szerettétek az előző (és egyben első) ilyen bejegyzést, valamint azóta több blogon is láttam már hasonlót - aminek nagyon örültem, mert szeretem őket olvasni -, így most ismét összeszedtem néhány olyan terméket, amit valami miatt nem vennék meg. Arra jöttem rá egyébként, hogy a legtöbb ilyesmit a sminkek között találom, és bármennyire gondolkodtam, például hajápolás tekintetében semmi nem jutott eszembe, de igyekszem majd azért körbenézni, hátha. 


A sort egy olyan termékkel kezdem, amit már annyiszor majdnem megvásároltam, hogy ezek után valószínűleg sosem fog rá sor kerülni, ez pedig a MAC Strobe Cream. Mindenkitől hallom, hogy mennyire jó, és nem csak primerként, hanem hidratálóként is lehet használni, de bármennyire szeretnék tenni vele egy próbát, tudom, hogy mivel kinézetre abszolút a matt bőrt preferálom, nem tudnám kihasználni még akkor sem, ha az utazó kiszerelést venném meg. Még mindig nem mondtam le róla teljesen, de évek óta minden alkalommal, amikor oda kerül a sor, hogy kész, kell, végül lebeszélem magam. A Maybelline Master Contour Duo kontúrozó termékének már a kiszerelésétől is ideges lennék szerintem, és sok helyen olvastam / láttam is, hogy valóban nehéz vele dolgozni. Ez a krém kontúr dolog egyébként sem nekem való, úgyhogy ilyet valószínűleg egyik márkától sem fogok venni. A Sleek nagy kedvencem, a szemhéjpúdereiket és a pirosítóikat imádom, a Solstice highlighter palettát sosem tudtam hova tenni - pedig láttam már élőben is - mert szép, meg minden, de annyira nem extra, hogy kiadjam rá a pénzt. (Bár ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy továbbra sem vagyok nagy highlighter fanatikus.) A Coastal Scents 88 színű palettáit maximum az tudja kihasználni, aki sminkes, de emlékszem, hogy 5-6 éve mindenki ezeket vásárolta. Az egyetlen, amit egyszer kinéztem magamnak, az valamelyik matt verzió volt, de gyorsan rájöttem, hogy már egyébként is rengeteg különféle palettám van, arról nem beszélve, hogy itthoni felhasználásra egyáltalán nem praktikus. 
Ha ajakápolóról van szó, a Carmexre esküszöm, és bár nem zárkózom el más márkák kipróbálásától sem, a Burt's Bees ajakbalzsamok hidegen hagynak, bármennyire is nagy körülöttük a felhajtás. A méhviasz alapú termékeket egyébként sem nekem találták ki, nem szeretem sem az érzetüket, sem a hatásukat, így tudom, hogy valószínűleg ez sem válna be. A Clarins Instant Light Natural Lip Perfector termékével ugyanígy vagyok. Megvolt évekkel ezelőtt a Catrice Beautifying Lip Smoother, és ahogy sokan mások, én is tapasztaltam, hogy egy idő után bebüdösödött az applikátor, és ezerpárszáz forintért még azt mondom, hogy oké, de 5-6 ezer forintot nem adnék érte. Nem titok, hogy rúzsfanatikus vagyok, viszont rúzspalettát általánosságban nem vennék, mert tudom magamról, hogy ritkán venném elő, a táskámba pedig biztosan nem dobnám be, hogy azzal frissítsem fel a sminkem, mert túlságosan macerás. Tudom, hogy számtalan márkának vannak jól pigmentált és minőségi összeállításai, de egyéni használatra ez sem nem kifizetődő. Amelyik termékcsoporttal viszont végképp nem tudok dűlőre jutni, és soha fel sem merült bennem, hogy ilyesmit vegyek, azok a szemöldökcsont kiemelésére használatos ceruzák, mint például a Benefit Brow Glow. Értem én, hogy sokan a szemöldökük fölötti részt is szeretik külön hangsúlyozni, de én nem értem, hogy ehhez miért kell egy kifejezett termék bármilyen highlighter vagy szemhéjpúder helyett. 

Ezek lettek volna mára, de már szorgosan gyűjtöm a következő bejegyzésre való adagot :P

2017. június 22., csütörtök

Teszt | Nyári testápolás az Avonnal

Nagyon szoktam szeretni az Avon nyári kiadású tusfürdőit és testpermeteit, mert szinte mindig az ízlésemhez illő illatokkal, illetve illatkombinációkkal rukkolnak elő. Idén sincs ez másképp, így most a júniusi újdonságok közül mutatok hármat, melyek közül kettő a Naturals vonal tagja, egy pedig a Senses családba tartozik. 


A pink grapefruit és menta párosítása nem újdonság, ha azt mondom, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésem, így innen mind a tusfürdőt, mind a testpermetet örültem, hogy kipróbálhatom. Egyébként ebből az illatcsaládból létezik még egy testápoló is, de azt nem próbáltam, valamint a teljes kollekció kapható szettben is. 
A tusfürdő esetében nem érzem a mentát, és hűsítő hatása sincs, a pink grapefruit kissé fanyar, mégis édeskés illata viszont abszolút kárpótol, mert már csak emiatt is frissítő élmény a használata, én pedig úgy általánosságban sem várom feltétlenül minden mentás illatú terméktől, hogy hűsítsen. Mint általában a Naturals tusfürdők, ennek az állaga is elég folyékony, viszont jól habzik, de nem szárít. Az illata nem marad meg tartósan a bőrön, de nyáron őszintén szólva én nem is nagyon szeretem, ha valami még órák múlva is érezhető rajtam. 200 ml terméket tartalmaz, és teljes áron 999 forintba kerül, viszont jelenleg (2017.06.22.) 699 forintért juthattok hozzá.


A testpermet a tusfürdő egy valamivel édesebb változata, de még mindig egyértelműen citrusos, és itt pedig már nagyon enyhén a menta is érezhető szerintem. Azoknak ajánlanám, akik nem szeretik a kifejezetten édes illatokat, és nem szívesen használnak parfümöt a kánikulában, mert bár kifújáskor elég intenzív, néhány perc után már csak finoman érezhető az illat mind a bőrön, mind a ruhán. 1-2 óra után érdemes újrafújni, ez viszont a táskabarát kiszerelésének és csomagolásának köszönhetően minden probléma nélkül megoldható. 100 ml-s kiszerelésben kapható, ami teljes áron szintén 999 forintba kerül, most viszont ez is akciós.


Ritkán van olyan kozmetikum, ami még anyukámnak is tetszik, a Senses Oriental Zen tusfürdőre viszont még ő is azt mondta, hogy kellemes és friss illat, bár ő egyébként is szokta szeretni a zöld teás dolgokat. A jázmint én egyáltalán nem érzem benne - szerencsére, mert nem szeretem -, csak némi megfoghatatlan virágosságot, de emellett is teljes mértékben a zöld tea dominál. Éppen ezért én egy olyan terméknek mondanám, amit bárki használhat kortól és nemtől függetlenül. Az állaga gélesebb, mint a fent említett Naturals darabnak, és ez sem szárít, viszont az illata valamivel tartósabb, de nem zavaró módon. Létezik belőle 500 és 250 ml-s kiszerelés is, előbbi teljes áron 1099 forintba, utóbbi pedig 699 forintba kerül, de jelenleg ezekhez is olcsóbban lehet hozzájutni.

Én mindhárom terméket ajánlom, tökéletesek a nagy melegben, és azok is szeretni fogják, akik nem szeretik az orrbavágós, intenzív, tartós illatokat nyáron.

2017. június 20., kedd

Teszt | Mixa Optimal Tolerance micellás víz érzékeny bőrre

Mint már tudjátok, amióta 5-6 éve megismerkedtem a micellás vizekkel, abszolút Bioderma Sensibio párti vagyok, mert bár barátoknál és utazó kiszerelések révén rengeteg félét kipróbáltam már más márkáktól, egyik sem tetszett igazán, és úgy voltam vele, hogy inkább kifizetek több pénzt, csak olyasmit használjak, amivel maximálisan elégedett vagyok. Néhány hónappal ezelőtt azonban befészkelte magát az agyamba, hogy a Mixa micellás vizeit a Bioderma ikertestvéreként emlegetik, így a kuponos napok alkalmával beadtam a derekam, és vettem egyet az érzékeny bőrre való változatból.


Nekem alapvetően nagyon bejönnek a márka csomagolásai, mert letisztult, csak a lényeges információk vannak rajta, és összességében is jó rájuk nézni. Az adagolót tekintve Bioderma esetében előfordult, hogy véletlenül letörtem a kupakot, ez valamivel könnyebben nyílik, így kevésbé valószínű egy ilyesmi baleset. A flakon strapabíró, én ejtettem már le, és nem lett semmi baja, de azért nyilván ne dobáljátok, ha nem muszáj. 
Az állaga - milyen meglepő - olyan, mint a vízé, viszont összerázva felhabzik, de csak a flakonban, bőrön nem tapasztaltam ilyesmit. Nem tartalmaz illatanyagokat, de az első pár használat alkalmával ennél is éreztem egy enyhe poshadt szagot, amit sok más micellás víz esetében is, viszont ez nem marad meg tartósan, szóval kiegyezem vele. A legnagyobb problémám más márkák termékeivel az, hogy egytől egyig csípik a szemem, én pedig a teljes arcomra használom ezeket, így ez nem túl kifizetődő. Csodák csodájára viszont ez nem csíp, nem irritál, ami hatalmas pluszpont. Persze a hatékonysága sem utolsó, és jelenthetem, hogy a sminkkel tökéletesen elbánik, a vízálló szempillaspirált is lehozza, és nem hagy ragacsos, kellemetlen, vagy húzódó érzetet a bőrön. A pH-ja 5.5-ös, hipoallergén, van benne panthenol is, viszont nem tartalmaz alkoholt, parabéneket, és mint már említettem illatanyagot sem, de a teljes összetevőlistát ide kattintva elolvashatjátok. 


Többféle változatban kapható, létezik belőle száraz bőrre való és mattító verzió is. A 400 ml-s kiszerelés 2000 forint körüli áron kapható a DM-ben, Rossmannban, illetve Notinon, ami rendkívül baráti, raáadásul sokszor vannak rá akciók is. 

Összességében nem fogom rá teljes mértékben leváltani a Biodermát, viszont ha valaki ahhoz nagyon hasonló hatékony micellás vizet keres elérhető áron, akkor csak ajánlani tudom, én is biztosan újra fogom még venni, illetve más Mixa termékeket is kinéztem már, amit szeretnék majd kipróbálni.

2017. június 18., vasárnap

Személyes | 22

Ma lettem 22 éves, és idén történt meg először velem, hogy kifejezetten emiatt agyaltam bármin is. Úgy éreztem, hogy talán érdemes lehet megosztani a gondolataimat, hátha valamelyikőtök számára hasznos lehet, és nem, ennek most nem lesz köze a bloghoz vagy a blogoláshoz. Kezdjük ott, hogy mint mindenki más, én is voltam kis hülye tini, akinek mindig a mások véleménye volt a legfontosabb, de az értékrendem és az életfelfogásom már akkor is elég stabil volt, az elmúlt években pedig úgy érzem, hogy végképp eljutottam odáig, hogy tudom, mi fontos számomra, mit akarok, és ki is vagyok én. Nem véletlen tehát, hogy kicsit elvesztettem a fejem, amikor néhány héttel ezelőtt mégis elkapott a pánik, mindezt pedig egy olyan példán keresztül mutatom be, amiért a legtöbb megjegyzést kaptam eddigi életem során.


A történet kiindulópontja, hogy 15 éves koromtól kezdve majdnem két éven át együtt dolgoztam egy zenekarral fotósként, hetente akár többször is jártunk fellépni. Egyik pillanatról a másikra lett jelen az életemben az éjszakázás és a valódi társasági élet, de nem igazán úgy éltem meg, hogy akkor most innentől mindent kell is, amit lehet. A koncertek és a fesztiválok az életem hatalmas részét teszik ki, hiszen kvázi ezzel foglalkozom, viszont a mai napig nem iszom vagy dohányzom, de még a szó szoros értelmében vett bulikba sem járok, ez pedig sokak számára felfoghatatlan. Igen, ittam már életemben - többször is -, mert sosem tiltották itthon, de semmilyen pozitív hozadékát nem érzékeltem azon kívül, hogy lehetett vele "menőzni", és nyomatni az erről szóló sztorikat - bár szerencsére akkoriban még nem volt Instagram. Ha ezt bárkinek elmesélem, máris olyan kijelentésekkel bombáz, hogy csak nem megfelelő társaságban ittál, ha mást ittál volna, élvezted volna, és a személyes kedvencem, hogy csak hozzá kell szoktatnom magam. De én nem akarom hozzászoktatni magam! Tény, hogy nem bírom az alkoholt, de nem is érzem szükségét, hogy bírjam. Az ilyen ember pedig manapság sokak szemében egyenlő az unalmas és befásult valakivel, aki képtelen jól érezni magát, és vicces módon pont emiatt lenne szüksége némi alkoholra azért, hogy feloldódjon. Hát, aki ismer, az tudja, hogy én nem ilyen vagyok. (Egyébként megosztom a csodareceptet: olyan helyekre és olyan emberek közé járok, ahol alkohol nélkül is el tudom magamat engedni.) Ettől függetlenül bármennyire is tudtam, hogy ez nem az én utam, társadalmi nyomásra persze újra és újra bepróbálkoztam a "klasszik" szórakozási formákkal, nehogy már megint én legyek a kívülálló. Az egyetem első évében például szinte minden buliba eljártam, de bármilyen társaság is volt körülöttem, egyáltalán nem éreztem, hogy megérte. Sőt, legtöbbször nem is volt kedvem menni, de úgy voltam vele, hogy velem van a gond, csak ráparázok. Volt, hogy ittam, de még a legkisebb mennyiségtől is minden bajom volt, random sírógörcsöt kaptam, vagy csak szimplán nem értettem, hogy ez miért is jó állítólag. Ezek után felmerül a kérdés: tényleg megéri ez így? A legelkeserítőbb része ennek egyébként az, amikor rádöbbensz, hogy számodra fontos emberek egy eltérő látásmód és / vagy szokásrendszer miatt máshogy néznek rád, elítélnek, vagy kerek perec kimondják, hogy nem vagy normális. Ezek után társaságban sokszor attól féltem, hogy szimplán amiatt, amilyen vagyok, mindenki idiótának néz, és megesett, hogy inkább nem mondtam ki, amit gondolok. Utólag visszagondolva a világ baromsága volt azt hinnem, hogyha valaki miatt megváltozom, bármivel is jobb lesz a helyzet. Persze, lehet mondani, hogy az ilyet el kell felejteni, és én nem is vagyok egy túlontúl ragaszkodó valaki, de valljuk be, azért ez nem mindig ilyen egyszerű. Rólam az esetek többségében már megismerkedéskor kiderül, hogy milyen vagyok, így nyugodtan dönthetne úgy is az, aki nem tud ezzel azonosulni, hogy inkább hagyjuk egymást, legyen az párkapcsolat vagy barátság. Sokkal rosszabb mindkét félnek utólag rádöbbenni, hogy ebbe bele sem kellett volna kezdeni, főleg, hogy utána nagyrészt csak a sárdobálás jön, persze mindig utólag, mert a problémákat és félreértéseket manapság nem divat időben megbeszélni. Szerencsére mostanra megtanultam kizárni azokat az embereket az életemből, akik csak lehúznak, és akiktől csak azt hallom, hogy milyennek KÉNE lennem, és ezt a stratégiát mindenkinek szívből ajánlom. Le kell szarni, hogy mióta ismered, vagy hogy valamiért "tartozol neki annyival", hogy eltűrd ezeket, mert nem, ez az amit senkinek sem kell eltűrnie. Számomra elkeserítő, hogy bármilyen egyéni preferencia esetében oké beleszólni a másik életébe, ha az esetleg eltér a többségi társadalom viselkedésétől. (Zárójelben teszem hozzá, hogy a különböző egészségkárosító magatartások hosszútávú és folyamatos művelését mindettől függetlenül alapvetően felelőtlen dolognak tartom, de ez meg a saját véleményem, amit nem fogok mondogatni, kivétel, ha rám is kihatással van, mert onnantól már azért szerintem nem magánügy a dolog.) A másik hasonló sláger, ami időről időre előjön, hogy miért nem mosolygok fotókon. Azért, mert magamnak olyan fejjel tetszem, ahogy egyébként kinézek, plusz egy kamera nem igazán késztet mosolyra. De hát mindenki sokkal szebb, ha mosolyog...Oké, de én még mindig jobban tetszem magamnak anélkül. Jó, de nézzem meg, mennyivel jobban nézek ki, ha mosolygok. Valahol itt jön, amikor már inkább lerendezem annyival, hogy "jó". Számtalan ilyesmit hallgattam / hallgatok végig a mindennapjaim során különféle emberektől, akár vadidegenektől is, és baromi fárasztó már.
Néhány hete azzal a gondolattal ébredtem, hogy haszontalan emberként fogok megdögölni ebben az országban, munkám sem lesz, mert a szabadúszásból maximum éhenhalni lehet, a diplomám meg pláne nem ér majd semmit sem, és úgy egyébként is, lassan 22 évesen pont ott tartok az életemmel, hogy sehol. Mindez természetesen nem igaz, de ettől még nem lesz kevésbé létező probléma, hogy sokan - fiatalabbak és idősebbek egyaránt - tényleg ebben a hitben élik a mindennapjaikat. Éppen ezért én innentől kezdve zéró toleranciát hirdetek arra vonatkozóan, hogy mások mondják meg mit csináljak, mi jó nekem és milyen legyek.

2017. június 15., csütörtök

Teszt | IsaDora nyári újdonságok

Nemrég érkezett egy csomagom az IsaDora nyári újdonságaival, amire egyáltalán nem is számítottam, de amint kibontottam, tudtam, hogy igencsak eltalálták az ízlésemet, és a termékek láttán szerintem érteni is fogjátok, hogy miért. A csomagban érkezett még egyébként két körömlakk és egy Twist Up Lip Balm is, de mivel nem festem a körmöm, az ajakbalzsam pedig nem igazán az én színem, ezért azok egy jövőbeli nyereményjátékba kerülnek majd. 


Korábban már említettem, hogy nem igazán használok highlightert, most viszont volt opció bőven, hiszen két fényt adó termék is érkezett, így eléggé rákaptam, és meg is kedveltem a dolgot, az az igazság.


A Strobing folyékony highlighter 83 bronze glow árnyalatban igazi hétköznapi termék, mert inkább olyan, mint egy folyékony bronzosító némi fénnyel, ami egyaránt használható az arccsont fölé highlighter helyett, vagy bronzosító gyanánt az arccsonton anélkül, hogy világítana. Eldolgozását leginkább nedves szivaccsal vagy ujjal ajánlom. A leírás szerint alapozóba keverve is használható, de tudjátok, hogy én teljes arcon a matt bőrt preferálom, így ilyen formában nem használtam. Könnyed, vizes állaga miatt nem hagy nehéz érzetet a bőrön, és még rajtam is egész nap fent marad.

Nyugi, ennél azért még jobban is el lehet dolgozni

35 ml-s pumpás kiszerelésben kapható, ami nagyon praktikus, mennyiségre pedig több, mint egy átlagos alapozó, így valószínűleg soha nem fog elfogyni. Az ára 8200 forint, és a Douglas parfümériákban tudjátok megvásárolni - ahogyan az összes most bemutatott terméket, így többször ezt nem fogom leírni, ahogy azt sem, hogy minden termék illatanyagmentes.


A Face Glow Prisma Wheel highlighter palettától először megijedtem, de közben tetszett is az ötlet, pedig engem ez az unikornis highlighter láz is teljes mértékben elkerült. Kíváncsi voltam, hogy a színkülönbségek felkenve is kijönnek-e majd, és jelentem, hogy igen! A karomon készült színmintán nem dolgoztam el őket, így arcon nyilván nem ennyire hangsúlyosak, viszont mindegyikben érzékelhető úgy is, hogy alapból milyen árnyalatú, így akár az aktuális szemsminkünkhöz is passzinthatjuk őket. Ezeknek a csillogása már sokkal feltűnőbb, ujjal felvive akár szemhéjpúderként is működhetnek.


A paletta összesen 18 gramm terméket tartalmaz, ami festékekre lebontva 3,6 gramm. A pontos árát nem tudom, de külföldi oldalakat böngészve nagyjából olyan 10 ezer forint körülre saccolnám.


Személyes kedvencem a Grand Volume Lash Color szempillaspirál 40 Blue Bliss árnyalatban, amiért már a csomag kibontásakor odavoltam, ugyanis imádom a kék szempillaspirálokat, és nem csak nyáron. Ha csak egy kis extrát szeretnék a sminkembe csempészni, akkor szokásos spirálozás után csak a szempilláim végeire teszem fel, így sokaknak talán fel sem tűnik a turpisság, viszont önmagában felvive sem mutat furcsán, főleg világos szemhez, és önmagában is hosszabbít és dúsít. Bár nem vízálló, mégsem kenődik vagy potyog, ellenben könnyen lemosható.


9 ml terméket tartalmaz, ami 6990 forintba kerül. Ezen kívül létezik belőle még egy új árnyalat, ami a 42 Aquatic névre hallgat, és egy igazi élénk királykék - ami egyébként az egyik kedvenc színem -, úgyhogy szerintem azt is meg fogom nézni magamnak.


A Gloss Glacé szájfény 26 iridescent glow árnyalatban azért volt érdekes számomra, mert bár egyébként nem igazán hordok szájfényeket, de ennek a kékes-lilás csillogása eléggé felkeltette az érdeklődésem. Érzetre minimálisan ragacsos, viszont egyáltalán nem zavaró módon. Ennek következtében viszonylag tartós is, már amennyire egy szájfény tartós lehet. Vizes fénye van, és maga a termék alapvetően átlátszó, amiben bizonyos világításban zöldes-kékes csillogó részek dominálnak, míg megint másikban lilás hatású.


Bár telis-tele van csillámmal, mindebből semmi sem érezhető, nincs az a karcos érzete, mint sok hasonló szájfénynek. Önmagában, és rúzsra felvive is szuperül mutat szerintem. 16 ml terméket tartalmaz, több színezett árnyalatban is kapható, és 3600 forintba kerül.

Összességében mind a négy termékkel elégedett vagyok, sokszor fogom használni őket a nyáron, az biztos. Ha szeretitek a csillogást és a színeket, akkor ajánlom, hogy nézzétek meg a többi nyári terméket is, a sajtóanyagban sok érdekes dolgot találtam ezeken kívül, például színes vízálló szemceruzákat, élénk színű matt ajakkrémeket - amikről egyébként eddig csupa jót olvastam -, színezett ajakolajakat, bronzosítókat, körömlakkokat, szóval van választék bőven.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...