2018. február 28., szerda

Februári kedvencek | 2018

Úgy érzem, sosem fogom megszokni, hogy február rövidebb, mint a többi hónap, minden évben szabályosan rácsodálkozom, hogy idén például 28-ával bezárul a dolog. Februárban mondhatni nem történt semmi, ellenben visszatértem az életbe - vagyis az egyetemre - a vizsgaidőszak után. 


A Duschdas Ich fühle mich... tusfürdői közül a zöldet már mutattam korábban, hogy mennyire szeretem, mostanában pedig elővettem a kéket is, amely szintén nem okozott csalódást. Kissé férfias, de mégis édes illata van, emiatt szerintem uniszex is lehet akár, és még senki sem panaszkodott rá a családból. (Ami nagy szó!) A Barnängen Glacier Breeze tusfürdőjét is szerettem, hihetetlenül frissítő, és én valóban elhinném, hogy ilyen egy gleccser illata. A Fa Island Vibes termékcsaládjának Bali Kiss dezodorját bár nem önmagában használom, hanem továbbra is a Perspirex-szel kombinálva, így viszont nincs problémám a hatásával, és ennek is az illata fogott meg leginkább. A Nivea Oil in Cream vaníliás-mandulaolajos kézkréme üdítő újdonság volt a sok intenzív illatú kézkrém után, mert bár az illatanyagok nálam - szerencsére - sosem okoztak még irritációt, viszont néha túl sok az orromnak. Ebben nagyon finoman, de megvan a tipikus Nivea illat, de a tégelyes krémeknél sokkal visszafogottabb formában, pillanatok alatt beszívódik, és nem hagy ragacsos érzetet, de ezt már az Instagramon is írtam nemrég. (Remélhetőleg mindenki, aki ezt olvassa, tudja ezt, de azért a biztonság kedvéért leírom: bár az Instagramra kikerült kép valóban reklámnak minősül, azonban ott is, és ebben a posztban azért van benne a termék, mert valóban minden nap használtam februárban, és fogom továbbra is, senki sem kért meg, hogy ismét említsem meg.)


A L'Oréal Infallible 24H Matte alapozót évek óta használom, azonban egy időre parkolópályára került, most viszont a nagy elhasználósdiban újra elővettem, és rájöttem, hogy még mindig mennyire szuper. A fedése erős, ám nem maszkszerű, valamint nagyon tartós, és bár egy ideig nem tervezem újravenni, mert szeretnék több újdonságot kipróbálni, mindenképp vissza fogok térni hozzá a jövőben. A Rimmel Magnif'eyes Colour Edition paletta gyorsan kedvenccé vált, bár nem minden árnyalatot sikerült egyelőre még kipróbálnom élesben, de amit viszont igen, azzal meg vagyok elégedve, és érkezik majd a teszt róla. Legnagyobb meglepetésemre hihetetlenül bejött a Pixiből származó MAC In Extreme Dimension 3D Black Lash szempillaspirál minta kiszerelésben, pedig őszintén szólva nem sokat vártam tőle, mivel annyira nem olvastam pozitív véleményeket a MAC spirálokról korábban. Szépen szétválaszt, hosszít, igazi babaszerű lesz az eredmény, emellé pedig szinte lemoshatatlan. Ismét előkerültek a Lovely K-Lipsek, amiket egy ideig hanyagoltam. A Candy Shop árnyalat van a képen, de nem csak azt szerettem, és azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy milyen jók. Az Essence Made To Sparkle highlighterpalettája zseniális, nehezen vettem rá magam, hogy mást is használjak, és bár az a kék árnyalat azért elég vad, de ha valahol még látjátok a boltok polcain - mert sajnos limitált -, mindenképpen nézzétek meg, ha szeretitek az ilyesmit. 

Februárban teljesen ráfüggtem a REACT nevű YouTube csatornára, aminek a koncepciója nem túl bonyolult: ahogy a nevéből is kitalálhattátok, emberek reagálnak mindenfélére. A kedvencem az a sorozat, amikor gyerekeknek mutatnak zenekarokat, előadókat, vagy zenei stílusokat, én totál meglepődtem, hogy amerikai általános iskolás gyerekek például megőrülnek a Queen-ért. Luca barátnőm is elindította a saját csatornáját Szabó Luca néven, nézzetek rá mindenképp, mert szerintem iszonyatosan színvonalas és jó minőségűek a videói már így rögtön az elején is. 


Aki követ Instagramon, annak valószínűleg nem újdonság, hogy olimpia lázban égtem az elmúlt másfél hétben, igyekeztem a lehető legtöbb közvetítést élőben nézni, a legboldogabb esemény pedig egyértelműen az volt, amikor a férfi rövidpályás gyorskorcsolya váltónk aranyérmes lett. 
Hivatalosan is megvan a bérletem a Szigetre, valamint az egyik kedvenc zenekarom itthoni koncertjét is bejelentették, na meg igencsak elkezdődött a visszaszámlálás a szakdoga tekintetében is, ami azért nem feltétlenül a kedvencem, viszont kifejezetten jól állok vele, aminek örülök. 

Kedvenc zenék:

Előreláthatóan ha a márciust túlélem, akkor bármit, ugyanis hol interjúzni, hol kutatni, hol dolgozni fogok, és a szakdolgozatot is véglegesítenem kell a hónap végéig, úgyhogy fogalmam sincs, milyen gyakorisággal lesznek posztok, mert most sajnos nem a blog lesz a legfontosabb.

2018. február 25., vasárnap

Anti-kívánságlista #5: termékek, amiket nem vennék meg

Ebben a posztban egy kivétellel olyan termékeket szedtem össze, amelyek már jó ideje nagy népszerűségnek örvendenek, és régóta tudok a létezésükről, mégsem vásárolnám meg őket.  Ismételten leszögezném,  hogy az alábbiakban bemutatott márkák egyikével sincsen problémám, szimplán csak minden cég kínálatában akadnak olyan termékek, amelyeknek előre tudom, hogy nem venném hasznát, nem keltették fel az érdeklődésem, vagy éppen nem győztek meg a teszterek alapján.

A NYX Total Control alapozót a megjelenésekor sokat nézegettem, azóta viszont annyi ellentétes véleményt olvastam, illetve hallottam róla, hogy elment a kedvem a megvásárlásától. A Makeup Revolution Conceal & Define korrektor újdonság, a sokat emlegetett Tarte Shape Tape korrektor hasonmása, viszont őszintén szólva nem hiszem, hogy a nyomába tudna érni, és ezért inkább még ha jóval drágább is, inkább az eredetit próbálnám ki, ha kipróbálom. Egyébként viszont abszolút nem vészes az ára, így ha valamelyikőtök használta már mindkettőt, akkor ne habozzon megírni nekem a tapasztalatait, mert ezzel a termékkel kapcsolatban vagyok a leginkább engedékeny. A Maybelline Master Strobing Sticket megswatcholtam már ezerszer a drogériákban, viszont úgy vettem észre, hogy nem dolgozható el annyira szépen, és túl kemény az állaga, viszont a folyékony változattal szemezek már egy ideje. A Tarte Amazonian Clay pirosítókért egy időben mindenki megőrült, de ez az a kategória, amire csak kivételes esetekben költenék többet 1-2 ezer forintnál, mivel drogériás viszonylatban is csodaszép, jó minőségű, kellően pigmentált pirosítókat lehet kapni millió féle árnyalatban. Nem vitatom, hogy valószínűleg szuperek, de én sajnálnám rá a pénzt.
A NYX Jumbo szemceruzákat a kezdetek óta ferde szemmel figyelem, eleve nagyon krémes az állaga, és amikor jó sok évvel ezelőtt egyet kipróbáltam egy ismerősömnél, pillanatok alatt begyűrődött a szemhéjráncomba, és borzasztóan nézett ki vele a sminkem. Igazából én sok értelmét nem látom, mert hiába teszi intenzívebbé a színeket, ha nem tartós, akkor már inkább veszek egy szemhéjalapozót. Ha pedig vízvonalra, vagy belső szemzugba akarnám használni, arra is inkább egy "rendes" szemceruzát szereznék be. A Benefit They're Real szempillaspirállal egyrészt ugyanaz a problémám, mint a NYX alapozóval, hogy van, akinek a legnagyobb kedvence, de sokan vannak, akik ki nem állhatják, emellett pedig bejön az is, hogy szempillaspirálra sem költenék ennyit. Már a 4-5 ezer forintos L'Oreal spirálok is határesetnek számítanak, azokra viszont legalább szokott lenni 50% kedvezmény a kuponos napokon, és eddig bármilyen magasabb árkategóriás / high-end szempillaspirált próbáltam, nem nyújtottak többet, mint a drogériásak. A NYX Butter Lipstick vonal felé érzett közömbösségem abból az egyszerű okból fakad, hogy nem szeretem a krémes rúzsokat, és számomra fontos, hogy egy ajaktermék viszonylag tartós legyen, itt viszont a formula miatt ez nem valósul meg. A Scholl Velvet Smooth elektromos talpreszelő egy időben hihetetlenül népszerű dolog volt, mindenki imádta, viszont nekem szerencsére nincs / nem lenne rá szükségem.

Ezek lettek volna tehát azok a termékek, amelyeket nem vásárolnék meg, de ha bármelyikkel van tapasztalatotok, osszátok meg velem! :)

2018. február 23., péntek

Teszt | Freedom Makeup Pro Highlight paletta

Sokszor említettem már, hogy régebben egyáltalán nem voltam oda a highlighterekért, az elmúlt egy-másfél évben viszont valami átkattant, és azóta szívesen veszem, és használom őket. Alapvetően kevéssé kihasználhatónak és praktikátlannak találom a különféle arcra való palettákat (lásd pirosítópaletta, kontúrpaletta, korrektorpaletta), highlighterek esetében viszont érdekes módon nem zavar, sőt. Még a tavalyi év folyamán hirtelen felindulásból vásároltam meg ezen poszt főszereplőjét, a Freedom Makeup Pro Highlight palettát, mostanra pedig használtam már annyit, hogy bővebben is kifejtsem róla a véleményem.  


A Freedom Makeup termékek a Makeup Revolutionhoz hasonlóan - mivel testvérmárkákról van szó - általában letisztultak, ez a paletta is egy egyszerű fényes fekete műanyag csomagolást kapott a papírdobozon belül, amiben nincs semmi extra, cserébe viszont masszív, és strapabíró, egyáltalán nem kelt gagyi érzetet. A tetejében található egy hatalmas, jó minőségű tükör.



A palettában hat krémes, és két porállagú highlighter kapott helyet, amelyek közül a legtöbb hétköznapi használatra is megfelel, de mégis kicsit extrák. A krémes festékek nagyon könnyű, már már vizes jellegű, szilikonos-balzsamos állagúak, és csak az alsó sorban található két színben vannak a bőrön is érezhető csillámok, a többi mind mikrocsillámos. Én leginkább ujjal, vagy szivaccsal ajánlom a felvitelüket, ecsettel szerintem egyáltalán nem működnek, és természetesen mivel krémes állagról van szó, előtte nem érdemes púderezni. A panben némelyik sötétnek tűnhet, de eldolgozva még az én hófehérke bőrömön is szépen mutat az összes, nem üt el, mivel inkább csak a tónusuk különbözik. Rajtam fixálás után egész nap kitartanak. A "cream to powder" ígéret szerintem nem valósul meg, nem tapasztaltam, hogy púderessé válnának, de ez legyen a legkisebb gond. A porállagúak "baked" jellegüknek köszönhetően hihetetlenül pigmentáltak és bársonyos állagúak, na meg brutális fényük van, éppen ezért ezeket viszont laza szőrű ecsettel szoktam felvinni a természetesebb hatás érdekében. Pozitívum, hogy nem porolnak, és napközben sem potyognak mindenfelé, emellett viszont szintén láthatóak még a nap végén is. Illata a festékeknek nincs.
A színminták ujjal készültek, eldolgozás nélkül:



Bal oldal, ami a palettában lent, az a karomon fent
Jobb oldal, ami a palettában lent, az a karomon fent
Közép, ami a palettában lent, az a karomon fent
A paletta összesen 15 gramm terméket tartalmaz, és én 2300 forint környékén rendeltem Notinoról, ami 8 highlighterért nagyon megéri, pláne, hogy többféle tónusból, illetve állagból válogathatunk.

Összességében elégedett vagyok, nem bántam meg, hogy megrendeltem, mert azóta is sokszor kerül elő reggelente. Ettől függetlenül leginkább olyanoknak ajánlanám, akik odavannak a highlighterekért, aki csak időnként használ ilyesmit, annak lehet, hogy felesleges egy ekkora paletta.

2018. február 20., kedd

Szerzemények #39 | Lush leárazás, Yankee Candle és minden egyéb

Kissé megcsúsztam ezzel a szerzeményes bejegyzéssel, ugyanis eredetileg a Black Fridaykor rendelt dolgaimat is tartalmazta volna, viszont az azokról készült kép egyszerűen eltűnt a gépemről, vagy felülírtam valahogyan, így inkább vártam még egy kicsit, hogy összegyűljön annyi termék, amit érdemes egyben megmutatni. Abszolút vegyesfelvágottról lesz szó, néhányat már talán láttatok is élesben Instagramon, de jobb később, mint soha, nemde?


Karácsony után a Lushnál megkezdődött a szokásos leárazás, amikor féláron lehet hozzájutni kifutó, vagy egy bizonyos időpont előtt gyártott termékekhez, amely idén sajnos csak az üzletekben futott, online nem, nekem viszont - mivel budapesti vagyok -, szerencsére sikerült beszereznem néhány dolgot. A fürdőbombák közül a következőkre esett a választásom: Thundersnow, Pumpkin, Lord Of Misrule, Shoot For The Stars, a habfürdők közül pedig a Plum Snow és a Bewitched tetszett a legjobban. Vettem egy samponkorongot is, ami a Soak & Float névre hallgat, amiről a legutóbbi hajápolós posztomban írtam is, valamint egy pucér tusfürdőt Twilight illatban. Ami a képről lemaradt, az a szokásos Bûche de Noël arctisztító, szerencsére idén még találtam belőle.


Amikor Judittal találkoztam, akkor elrángattam szegényt is vásárolni a Catrice kiárusítás miatt, ahol végül csak két Liquid Lip Powder folyékony rúzst vettem, amikkel kapcsolatban nagyon sajnálom, hogy megszűnnek, mert egyébként szuperek. Kiszúrtam, hogy mostmár a Duschdasnak is vannak tusolóhabjai összesen három illatban, amik közül kettőre csaptam le, na és persze bekerült a kosaramba egy Dresdner Essenz Kuschelstunde fürdősó is. Megvettem a szokásos Himalaya Herbals Sparkly White fogkrémemet is, ami hatalmas kedvencem, valamint egy halál unalmas fogkefét, amit őszintén nem tudom miért fotóztam le. A Rimmel Magnif'eyes Colour Edition paletta már akkor felkeltette az érdeklődésem, amikor pár hónapja először belefutottam, és amikor éppen akciós volt, el is hoztam. Végül pedig végre valahára rendeltem én is egy lábhámlasztó maszkot a Tonymoly-tól, de még nem mertem kipróbálni.


Tudósítottam már róla, hogy a drogériák polcain megjelent a Schwarzkopf új, felsőbb kategóriás Beology almárkája, és mivel nemrég megromlott az Elseve tisztító kondícionálóm, így meg kellett válnom tőle, beszereztem ebből a vonalból egyet - pontosabban az egyetlent, ami kapható. Mivel általában szeretni szoktam a sajátmárkás szárazsamponokat, kipróbálom az Aveo-ét is, mivel nagyon jó áron kapható, és az illata is kellemes, semlegesen púderes. Andi barátnőmtől kaptam - kicsit megkésve, de karácsonyra - egy mini L'Oreal Pure Clay maszkokból álló szettet, amit egyébként korábban majdnem megvettem magamnak, valamint egy Essence I Love Nude szemhéjpúdert, amiket már sajnos kivontak, pedig nagyon szerettem őket. A Trend It Up leárazásán találtam egy csodaszép barnás árnyalatú Ultra Matte rúzst, aminek a színkódja a 480-as, valamint már Instagramon mutattam, hogy belefutottam az új Catrice Prisma Chrome rúzsokba, amik közül a 050 Mystical Mermaid árnyalat megszólalásig hasonlít a MAC Blue Brown pigmentjére, amit imádok. A Maybelline Fit Me korrektorból kapható már egy extra világos árnyalat is, amely 05-ös színkódra hallgat, ebből vettem egyet - még jó, hogy tavaly bevásároltam a 15-ösből, de szerencsére el fogom tudni használni ettől függetlenül.  


Kicsit már a tavaszra hangolódva leadtam egy Yankee Candle rendelést is tele tartokkal, amik közül néhány új kollekciós (Sweet Nothings, Rainbow Cookie), néhány pedig az amerikai szortiment része (Island Waterfall, Mediterranean Breeze, Coconut Beach, Cafe Al Fresco). Na meg persze az elmaradhatatlan Fireside Treats, mert imádom, bármilyen évszakról is legyen szó.

Nagyobb vásárlást már csak a tavaszi kuponos napokon tervezek, de aminek biztos nem fogok tudni ellenállni addig, az az új Catrice, illetve Essence szortiment...na de erről majd a maga idejében :D

2018. február 14., szerda

Kívánságlista #10 | Essence tavaszi-nyári szortimentfrissítés 2018

Egy ideje már zajlik az Essence termékek kiárusítása is a drogériákban, ezzel egyetemben pedig a hivatalos oldalon a hamarosan érkező újdonságokba is betekintést kaphatunk. Elég sok minden felkeltette az érdeklődésemet, így ezek közül néhányat most megmutatok, aztán úgyis lesz még szó az új szortimentről akkor, amikor már élőben is lesz lehetőségem megnézegetni és megtapogatni őket...na meg persze bevásárolni belőlük.
Nagyon érdekel, hogy mit tudhat a Prime+ Studio HD Hydra primer spray, valamint a You Better Work! sminkalap, mivel mostanában nagyon rákaptam az ilyesmi termékekre, és az Essence fixáló permeteit például kifejezetten szeretem. Új ecsetek is érkeznek, amelyek közül főleg az arcra valókat szeretném majd beszerezni. Ugyan megvan a NYX glitter primere, de szeretném kipróbálni a Get Your Glitter On! szemhéjalapot - ezek általában sima szemhéjpúder alá is működnek -, mivel drogériás viszonylatban még nem találtam olyat, amivel elégedett lettem volna, és örülnék, ha ez beválna.
A Glow Like A Mermaid highlighter lehet, hogy élőben nem fog tetszeni, de így elsőre érdekes, hogy több színből áll, kíváncsi leszek, hogy milyen összekeverve, illetve hogy lehet-e használni őket külön-külön is. A Tint & Colour Shot ajakszínezőről azt gyanítom, hogy nagyon könnyű, vizes állagú lesz, és hosszantartó, ha pedig így van, akkor biztosan szeretni fogom. Mostanában teljesen rá vagyok kattanva az irizáló, duochrome színekre, ezért a Crystal Crush szemhéjtusok abszolút nekem valók, remélem, elég pigmentáltak lesznek. A My Only 1 szemhéjpúder palettát pedig ha nem is feltétlenül szerzem be - mert rengeteg palettát vettem mostanában -, mindenképpen megswatcholom majd, ugyanis kezdőknek tökéletes lehet.

Remélem, hogy minél előbb a polcokra kerülnek az újdonságok, ti pedig írjátok meg, hogy mely termékek keltették fel az érdeklődéseteket, vagy egyáltalán szoktatok-e szemezgetni a márka kínálatából :)

2018. február 11., vasárnap

Személyes | Kapcsolatom az Instagrammal

2012-ben regisztráltam az Instagramra szórakozásból. Akkortájt indult a platform, híre-hamva sem volt az énmárkának, meg az influencer marketingnek, az ismerőseim közül szinte senki sem használta még, és megvolt a varázsa, hogy mindenféle random történést kipakolhatott az ember képes formában anélkül, hogy különösebb kommentárt fűzött volna hozzá. Ebben az időben még egyáltalán nem volt asztali felület, mindenki a kis telefonjával próbálta meg a lehető legjobb képeket megalkotni, akkor és ott, spontán módon. A blog első egy-másfél évében engem is csak ezen a privát, zárt profilon követhettetek - sokan azóta is megmaradtatok ott egyébként, ami számomra tök érdekes -, majd utána regisztráltam egy profilt direkt arra, hogy a blogos háttérmunkákat, és olyan plusz infókat megosszak, amik nem "érdemelnek" külön posztot. Sokáig a kedvenc alkalmazásom volt az, mostanra viszont azt veszem észre, hogy több ízben idegesít fel, mint amennyiszer szórakoztat. Talán tudjátok már, de néhány hónapja már csak nem saját magamhoz, de más profilokra is gyártok tartalmat, de az az igazság, hogy rengeteg téren eltér a véleményem attól, amit a kifejezetten social mediával, és azon belül az Instagrammal foglalkozó szakemberek állítanak. Nem azt mondom, hogy nem működik az, amit mondanak, hanem inkább elkeserít, hogy igen. A mindenféle "hogyan legyen tökéletes Instagram feeded" posztokról meg inkább ne is beszéljünk...
Kép forrása: https://www.huffingtonpost.com/
Így végül hirtelen felindulásból összeszedtem néhány olyan dolgot, amit aggályosnak, vagy zavarónak tartok a platformon, vagy abban, ahogyan manapság használjuk azt, több helyen kiterjesztve általánosságban a közösségi médiára, és az online tartalomfogyasztásra. Itt is jelezném, hogy ez az én személyes véleményem, lehet egyetérteni, vagy nem egyetérteni, a felesleges vitát viszont kerüljük el, ha lehet. 
  • Körülbelül egy éve már szinte csak fényképezőgéppel fotózok a blogos profilomra, ugyanis a "sima" telefonnal készült képek egyszerűen eltűnnek az éterben, senki sem foglalkozik velük, legyen bármilyen jó minőségű, vagy kreatív. Itt is elterjedt az a fajta gondolkodásmód, hogyha el van mosva a háttér, akkor az biztos jó, "művészi" és csodálatos. Mindegy, hogy az adott képen konkrétan nincsen éles rész, vagy rosszul van komponálva, ha a háttér elmosott, az illetőt rögtön "profi" fotósnak titulálják. Elég néhány Brandon Woelfel stílusában megszerkesztett teljesen átlagos kép, máris dőlnek a dicsérő kommentek. Persze, hogy jól néz ki egy olyan kép, amit hatféle szerkesztőprogrammal másfél órán keresztül csináltak, de annak nem sok köze lesz az eredetihez, de a fotózás azért nagyon nem itt kezdődik. Egy "profi" fotó nem attól profi, hogy szanaszét van szerkesztve. Az meg, hogy lassan tényleg tízmillió fotós országa leszünk, egy teljesen külön bejegyzés témája lehetne. Tény, hogy számomra könnyebb fényképezőgéppel, mivel többet használom, mint a telefonomat, de olyan jó lenne néha egy-egy mobillal elkapott pillanatot megosztani a sztorin kívül a feedemben is tudván, hogy legalább annyi embert megmozgat, mint egy szépen összerakott flatlay. (Igen, telefonnal is lehet zseniális képeket lőni.)
  • Amit viszont nem tudok, és nem is akarok alkalmazni, az az egy színsémára vagy stílusra épülő képfolyam. Én nem az Instagramra fotózom, hanem az elkészült fotóimat töltöm fel oda, így egyszerűen képtelen vagyok átállítani az agyam arra, hogy akkor innentől minden képem csak rózsaszín színezetű, vagy fehér alapú legyen, és nem is fogok azért valamit leszedni, vagy nem feltölteni, mert megbontja az egységet. Tény, hogy szép, de végeredményben úgysem azt nézegetem, hanem a képeket a hírfolyamban egyesével. Lehet, hogy valaki csakis az első 9 látható kép összlátványa alapján követ be valakit, de én nem, és éppen ezért azonosulni sem tudok a történettel.
  • Kétségkívül azok a képek mennek a legjobban, amelyeken az illető (arca) is rajta van, én viszont elmondhatatlanul utálom, ha fotóznak, és nem is tartom egészségesnek, ha valaki minden adandó alkalommal magáról készít / készíttet képet. Nem tudom elképzelni, hogy egy baráti találkozó, vagy nyaralás közben megszólaljak, hogy "figyu már, kellenének képek rólam az Instagramra, csinálj már légyszi néhányat". Rengetegszer fordult elő, hogy valaki - általában férfi - bekövetett, visszakereste azokat a képeket, amiken rajta vagyok, és CSAK azokat tetszikelte. (Általában innen tudom, hogy az illetőt nem is a tartalmam érdekli, hanem én magam, de nem szeretném, ha valaki csak azért követne, mert dekoratív lány vagyok. Egyébként sincs szükségem arra, hogy állandóan ajnározzanak, hogy mennyire szép és stílusos vagyok, meg nem is igazán tudok mit kezdeni a külsőmre irányuló dicséretekkel, mivel ez egy adottság, nem az én érdemem.) Az Instagramot elárasztó reklámok egy másik téma, de nagyrészt illik ide, mivel kifejezetten rossz reklámfotó az, amire ránézel, és azonnal megmondod, hogy az illető ezért pénzt kapott, annyira kínosan arcbanyomós. Márpedig a legtöbb sajnos ilyen, le se kell nyitnom a leírást ahhoz, hogy megállapítsam. Ásványvízzel, gyümölcslével, ki tudja mivel pózolás, holott mindezek néha sokkal ízlésesebben és hitelesebben mutatnának egy finom ebéd háttereként, mint valakinek a kezében, miközben szépen mosolyog az utca kellős közepén. Lehet, hogy kevesebb reakció lesz rajta, de megéri? Mint már említettem, én is rengeteg képet készítek influencerek számára, amelyek nagy része reklám, de ezek mögött durva ötletelés van, sokszor órákon át próbálgatjuk a lehető legtermészetesebb beállítást. Egyáltalán nem vagyok a fizetett tartalom ellen, ugyanakkor kétségkívül visszatetsző, ha valaki egyrészt nem tud már posztolni anélkül, hogy valaki ne perkálna érte, bele sem illik a profiljába, vagy pedig jobban az ember arcába van tolva a hirdetés, mint egy tévéreklámban. ("Véletlenül bukkantam rá erre a fantasztikus oldalra..." Ja, meg még hatan veled egyidőben...a nagy fenéket bukkantál rá véletlenül, legalább találnál ki valami hihetőbb szöveget.) Lehet, hogy tévedek, de a bloggerek, videósok általi hirdetés az anyagiakon kívül elvileg pont azért népszerű, mert kevésbé beállított, mint a hagyományos médiumok megjelenései, mégis mintha azt várnánk el, és várnák el tőlünk, hogy pont ugyanolyanok legyünk. Ugyanitt említeném meg, hogy Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalása szerint a fizetett tartalmat minden esetben kötelező feltüntetni a kép leírásában ilyen formában, ennek elmaradása pedig jelenleg figyelmeztetést, később pedig büntetést vonhat maga után. Ezen kívül pedig a közönség számára is illúzióromboló, amikor két, vagy több embert ugyanaz a cég szponzorál, ám valamelyikük "elfelejti" jelezni, hogy nem csak úgy kipattant a fejéből a dolog.
  • Nemrég csináltam egy közvéleménykutatást közöttetek, amiben arra szerettem volna választ kapni, hogy maradjon-e meg a blogos profil kizárólag a beauty témájú tartalmaknak, ugyanis egyszer valaki azt mondta nekem, hogy sokan biztos azért nem követnek be, mert nem csak egy féle témában posztolok, ők meg a többire nem kíváncsiak. Ez ismét olyasmi, amivel nem tudok azonosulni, ugyanis ha én valakit bekövetek, azt azért teszem, mert összességében érdekel, nem azért, mert csak utazik, csak sminkel, csak zenél. Ugyan nemrég indítottam egy profilt a koncertképeimnek, ennek viszont mindössze annyi volt az oka, hogy ezzel viszont tényleg nem szeretném szétspamelni a blogos felületet, és egyébként is egy kis réteget érdekel. Nonszensz elvárni, főleg a mai világban, hogy ha valaki több lábon áll, akkor máris legyen 4-5 accountja 4-5 különböző témában, amiket mind tervezzen meg előre, gyártson rájuk rendszeresen tartalmat, és ha lehet, ne hanyagolja egyiket a másik rovására. Ez egyszerűen nem életszerű, főleg nem akkor, ha valaki nem a blogolásból és a közösségi felületeiből él. 
  • A követővásárlás egy olyan téma, amivel kapcsolatban nem tudok uralkodni az indulataimon, éppen ezért erről nem is szeretnék most bővebben szót ejteni, mindössze annyit mondanék: ne csináljátok! Tudom, hogy a cégek nagy része rá sem bagózik, és úgy vagytok vele, hogy úgysem tűnik fel senkinek, ellenben pár tízezer forintból már dőlni fognak az ingyen termékek és megkeresések, ám ha valaki egyszer levágja, hogy a követőid 70-80%-át vetted, hatalmasat fogsz zuhanni a szemében, hidd el. Én több ismerősömről is tudom, hogy így vannak 10-20 ezres számaik - bár feléjük sosem kommunikáltam -, és ami a legszomorúbb, hogy a legtöbbjük nem rossz ember, és keményen dolgozik, csak gondolom elkeseredettségében inkább a könnyű utat választotta. Egyszer próbaképp egyébként én is vettem száz embert - aztán másnapra egy darab nem maradt belőle -, és már attól rosszul éreztem magam, hogy rendkívül furcsa létező, vagy nem létező profilok követnek. A botok meg egyébként is jönnek-mennek maguktól, felesleges ezzel még pluszban rontani az arányokat. (Kivétel, ha egyidőben likeokat is veszel a fotóidra, de azt meg végképp hagyjuk.) Mindez pedig akkora szakadékot képez a "tisztességes" és a vásárolt követős influencerek között, hogy nemrég még egy, az ilyesmit maximálisan ellenző és megvető barátom is azt mondta, hogy talán nincs más megoldás, tényleg ezt kell csinálni ahhoz, hogy "ne maradjon le" az ember. Nekem is vannak napjaim, amikor frusztrál, hogy nemhogy nem nő, hanem napról-napra csökken a követőim száma, de kénytelen voltam megbarátkozni a ténnyel, hogy az elveim nem hozhatók összhangba azzal, ami mostanában népszerű. És hiába állítják szakemberek, hogy követőket vásárolni felesleges, és nem megoldás: de, sajnos megoldás, és simán átvágható vele nem egy pr-os, vagy marketinges. (Tisztelet a kivételnek természetesen.)
  • Bár odavagyok a sztori funkcióért, és az egyik legjobb dolognak tartom, az Máté-effektus tökéletes példája mutatkozik meg az ottani linkelési rendszerben. Tudvalevő ugyanis, hogy csak a minimum 10 ezer követővel rendelkező felhasználók helyezhetnek el linkeket, így a micro-influencerek nemhogy alig kapnak lehetőséget, de még a tartalmukat sem tudják hatásosan reklámozni, mivel ugyebár linket egyedül a bemutatkozásba lehet tenni, az viszont pont két kattintással többre van annál, amire az emberek többsége hajlandó. A saját posztjaimon kívül én például szívesen osztanék meg zenét, egyéb cikkeket, így viszont lehetőség hiányában inkább a Facebookot, vagy a Twittert szórom tele ilyesmivel. Állítólag később általánossá teszik majd a linkelést, de ki tudja, mikor...
  • Hivatalosan az applikációban sehol sem tekinthető meg az, hogy ki követett ki, de számos weboldal és third-party alkalmazás létezik ennek monitorozására, amiket meglehetősen sokan ki is használnak. De könyörgöm, azért felháborodni, és számonkérő hangnemben ráírni valakire, vagy elkezdeni pocskondiázni a közös ismerőseiteknek, mert kikövetett, egyszerűen nevetséges. Mindenki azt követ be, és követ ki, akit csak akar, és ehhez a másiknak semmi köze. Lehet, hogy nem érdekli már a tartalmad, lehet, hogy véletlen volt, de akár az is lehet, hogy haragszik rád. (Ha utóbbit sejted, akkor sem úgy érdemes ráírni, hogy "AZÉRT KÖVETTÉL KI INSTAGRAMON, MERT HARAGSZOL RÁM?") Mindegy, mi az oka, ez egészen addig csak rá tartozik, amíg úgy nem dönt, hogy megosztja veled is. Ha pedig tudod, hogy utál, mégis követ, és ez téged zavar, akkor ott a tiltás gomb, tessék használni, aztán onnantól már nem követ. Én magam soha nem néztem meg, hogy ki követett ki, és nem is fogom, mert teljesen felesleges stresszfaktornak érzem. Viszont ha azt a stratégiát alkalmazza valaki a figyelemfelkeltésre, hogy folyamatosan ki-be követgeti az embert, az nemhogy nem vonzó, de kifejezetten idegesítő, és csak azért sem fogom bekövetni az illetőt a többedik ilyen próbálkozás után. 
Összességében tehát talán az zavar leginkább, hogy ma már aligha lehet egy sikeres Instagram oldalt felépíteni anélkül, hogy annak megtervezése és üzemeltetése időben és energiában ne legyen egyenlő egy részmunkaidős állással, ugyanis eléggé elszálltak az egymással szembeni elvárásaink. Valahogy kialakult az a kép az emberekben, hogy kettő fajta blogger / videós létezik: aki csak, és kizárólag hobbiból csinálja, nem vár, és nem is várhat el semmilyen ellenszolgáltatást ezért, meg az, aki ebből él, és emiatt kötelessége mindent megosztani, és az összes közösségi felületeit magazinszerűen a tökélyre fejleszteni, holott ez baromira nem így van, és nem is így kéne lennie. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom arra, hogy a kedvenc márkáimmal együtt dolgozhassam, ez viszont nem jelenti azt, hogy főállású blogger szeretnék lenni. Valaki azért jusson el oda, hogy ebből megélhet, mert hiteles, és minőségi tartalmat gyárt - ami nem feltétlenül egyezik meg az életszerűtlennel és tökéletessel -, ne pedig azért, mert jól elő tudja adni magát, mindenki irigykedik rá, és olyan szeretne lenni, mint ő. Vegyük észre, hogy influencernek lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki felsőbbrendű, vagy más, mint akármelyikünk, és végeredményben mi, a közönség tesszük őt azzá. Ugyanilyen logikával viszont az mutatkozik meg, hogy valahogy mégis ez kell az embereknek. Felfoghatatlan számomra, amikor bloggereket, vagy videósokat "különlegesnek"  titulálnak csupán azért, mert több embert érdekel a tartalmuk, mint az "egyszerű emberé". 
Hiányzik az az idő, amikor még nem kellett görcsölnöm, hogy vajon elég fancy és eladható-e a tartalmam, mert bloggerként minden egyes nap szélmalomharcot vívok a saját elveim és a kereslet közötti ellentétekkel. A mindennapjaimban sem másoknak szeretnék megfelelni, az meg aztán végképp nem célom, hogy kifelé azt mutassam, nekem mennyire szuper az életem, mivel ez nettó hazugság lenne. Ne higgyétek, hogy amit mások párkapcsolatáról, nyaralásáról, vizsgaidőszakáról, akármijéről láttok, az teljes mértékben valós. Gondoljatok bele, milyen kínkeserves lehet úgy szállást foglalni, vagy bútorokat választani a lakásba, hogy illeszkedjen az illetőről online kialakított képbe.
Ettől függetlenül nem fogom magam törölni sem Instagramról, sem Facebookról, sem egyéb más közösségi felületről, ugyanis nem gondolom, hogy az a megoldás, ha homokba dugom a fejem, vagy kapitulálok, valamint az a szomorú igazság, hogy a blogra érkező kattintások jókora része például a Facebookról jön, és ma már lehetetlen egyet fenntartani ezek nélkül. Hiszem, hogy a trendek idővel változni fognak, méghozzá valószerűbb irányba, ha pedig nem...na, arról majd elég lesz akkor beszélgetnünk.

2018. február 10., szombat

Teszt | The Ordinary Niacinamide 10% + Zinc 1% szérum

Talán fél éve is van már, hogy elkezdtem használni a kanadai Deciem anyacég alatt futó The Ordinary márka termékeit, amelyekről valószínűleg már a legtöbben hallottatok így, vagy úgy. Az arcápolóik pénztárcabarát áron kaphatók, ez viszont nem megy a hatóanyagtartalom és a minőség rovására, miközben próbálják a lehető legegyszerűbb formulát megalkotni, amiben csak a lényeg kap helyet. A legtöbb termék parfümmentes, nem tartalmaz irritáló összetevőket, valamint egyiket sem tesztelték állatokon. 


Az egyik leghíresebb krémük a Niacinamide 10% + Zinc 1% szérum, amelynek két fő ígérete, hogy felveszi a harcot a bőrhibák ellen, valamint kiegyensúlyozza a faggyútermelést, mivel a Niacinamide-nak folthalványító és pattanáskezelő hatása is van, a cink pedig szuper gyulladáscsökkentő, de ha többet szeretnétek tudni az összetevőkről, olvassátok el a termék Krémmániás kiértékelését, a teljes összetevőlistát pedig ide kattintva olvashatjátok el. Fontos, hogy C-vitaminos termékkel egyszerre nem érdemes használni, mert befolyásolhatja a hatását. 



A csomagolás a márka többi termékéhez hasonlóan rendkívül letisztult, és csak a legfőbb információkat tartalmazza. A szérum vizes, kissé géles állagú, és pipettás üvegben kapott helyet, ami valódi üvegből készült, így olyan helyen érdemes tárolni, ahonnan nem tud leesni. Nem kell belőle sok, egy-egy cseppet elég eloszlatni az arc néhány területén, mert egyrészt jól terül, másrészt ha túl sokat viszünk fel, akkor ragacsos érzet marad utána, és hajlamos kukacosodni. 5-10 percig így is érezni, hogy a bőrön van, majd beszívódik, és nyugodtan lehet rá krémezni is akár. Én csak este használom, de mások tapasztalata szerint smink alatt is működik.  
Számomra ez az a termék, aminek igazán akkor veszem észre a hatását, ha néhány napig, vagy hétig kimarad valamiért a rutinomból, mert olyankor sokkal nagyobb eséllyel jelennek meg a pattanások, és lassabban is gyógyulnak. (Valakinek lehet, hogy már TMI, de a mitesszerek is sokkal könnyebben kinyomhatók, ha rendszeresen használom.) Én nem vettem észre, hogy a faggyútermelést visszafogta volna, valamint a pórusaimat sem húzta össze, de a folthalványító, gyulladáscsökkentő és bőrkiegyenlítő hatását meg tudom erősíteni, valamint minimálisan hidratál is, nyáron például volt, hogy csak ezt kentem fel önmagában. Engem soha nem csípett, de mivel a niacinamide 10%-os koncentrátumban elég erősnek számít, előfordulhat, hogy érzékeny bőrön ilyesmit okozhat. 
30 ml-s kiszerelésben kapható 5,9 euróért a hivatalos honlapon - Angliából jön a csomag, és 25 euró felett ingyenes a szállítás, így vám sincs -, ami átszámolva körülbelül 1800 forint, de azon kívül sok helyen beszerezhető még, itthon például a Skinsmartról, vagy a Tinamuból 2000 forint körüli áron. The Ordinary termékek ezen kívül kaphatók még ASOS-on, Beauty Bay-en és Feelunique-on is. Nálam majdnem napi használattal 2017 augusztusa óta még csak a fele fogyott el.

Összességében pattanásokra hajlamos, problémás bőrre ajánlanám, de akkor is érdemes lehet kipróbálnotok, ha kombinált, vagy zsíros a bőrtípusotok, mert ahogy olvasgattam a neten, van, akinek kifejezetten a zsírosodás visszafogására is bevált. A lényeg vele a rendszeresség, de szerencsére szuperül beépíthető a mindennapi rutinba. Hamarosan pedig érkezik majd a többi általam kipróbált The Ordinary termék tesztje is. 

2018. február 8., csütörtök

Elfogytak #31

Az év első elfogyott termékes bejegyzését megírni kissé nehéz szülés volt, ugyanis elkezdődött az egyetem, és három napig próbáltam befejezni, de csak nem sikerült. Idáig! Van itt minden, de főleg testápolási és hajápolási termékeket fogyasztottam el mostanában, ahogy ki is tűztem magam elé, megpróbálom felélni a készleteimet, ami a kozmetikumokat illeti. 


bilou Slushy Apple tusolóhab: valódi, élethű almaillata volt, ami engem meglepett, mert a slushy apple alapján valamilyen jégkásás dologra számítottam azon kívül pedig olyan volt, mint bármelyik márka tusolóhabja. Ezeket a termékeket sajnos itthon nem lehet kapni, mivel egy német vlogger lány testápolási vonala ez.
Újravenném? Talán.

B.U. In Action Berries tusfürdő: Pixibagben jutottam hozzá, és őszintén szólva nem igazán vártam tőle semmi különöset, de mivel ezt vittem magammal Salzburgba, az ottani emlékek jutnak eszembe az illatáról.
Újravenném? Talán.

The Body Shop Vanilla Pumpkin tusfürdő: két részletben használtam el, mert ez tipikusan az az illat, amiért egy ideig odavagyok, de hosszú távon megcsömörlöttem tőle. Limitált kiszerelés volt, ezért már nem fogtok találni belőle az üzletekben, de tudom, hogy rengetegen szerették.
Újravenném? Talán.

Yves Rocher Hófehér Vanília tusfürdő: kicsit fűszeresebb, maszkulinabb illata volt, mint általában a vaníliás tusfürdőknek, de éppen ettől volt különleges. Egyébként krémes habot képzett, nem szárított, szeretem a márka különkiadásait.
Újravenném? Talán, de már nem lehet kapni.

Yves Rocher Plaisirs Nature kókuszos tusfürdő: ezt az illatot én télen szeretem használni, mert bár a legtöbb ember a kókuszt a nyárhoz és a naptejhez köti, ennek fásabb, természetközelibb illata van, így nyáron nem is igazán veszem elő.
Újravenném? Igen.

Yves Rocher Elixir Jeunesse micellás arclemosó gél: volt róla teszt a termékcsalád többi tagjával együtt. Tetszett benne, hogy nem szárított, és hogy a szememre is tudtam használni anélkül, hogy csípett volna, vagy bármi ilyesmi.
Újravenném? Talán.

Zoella Snow Polished testradír: nagyon szerettem, és szomorú is vagyok, amiért önmagában, és nagyobb kiszerelésben nem lehet / lehetett kapni. Az illata, a radírozó hatása, mindene szuper volt, és sajnálom, hogy elfogyott.
Újravenném? Igen.

Fürdősóból ahogy a képen is látható, rengeteget elhasználtam, a téli időszak abszolút ezekről, és a különféle fürdőtermékekről szól. Mindet szerettem, így újra is venném őket kivétel nélkül.


L'Oréal Hair Expertise 6-in-1 tisztító balzsam: ilyesmit mostmár itthon is lehet kapni "low shampoo" néven a márka kínálatában, de én ezt még két éve Berlinben vettem. Hajápolásos posztban volt róla szó, igencsak lerövidítette a hajmosási procedúrát, azonban nem tudtam teljesen elhasználni, mert mostanra megromlott. 
Újravenném? Igen, szerintem ki fogom próbálni az új változatokat belőle.

Pantene Pro-V micellás sampon: nagyon bejött, mindent tudott, ami számomra fontos egy samponban: nem zsírosított, nem irritálta a fejbőröm, és nem lettem tőle korpás sem.
Újravenném? Igen.

Vitalcare Luxury Argan spray balzsam: életmentő azokon a napokon, amikor nincs sok időm a hajmosásra. Rengetegszer említettem már, de sajnos kivonták a forgalomból, így már nem beszerezhető.
Újravenném? Igen.

Balea Schönheits Geheimnisse kókuszvizes balzsam: szerettem, főleg az illatát, de összességében egy teljesen átlagos balzsamként teljesített, száraz hajra szerintem kevés lenne.
Újravenném? Talán.

Batiste Cherry szárazsampon (mini): szerintem ennek nem sok köze van a cseresznyéhez illatban, cserébe viszont kellemes, és nem fullasztó. Hatásban ugyanolyan, mint a többi Batiste szárazsampon, ezeket utazásokkor szoktam magammal vinni.
Újravenném? Igen.

Balea Enzym Peeling: nem fogyott el, ugyanis már egy csalódásos posztban említettem, hogy bárhogy használtam, baromira kipirosodott az arcom a használata után. Emellett egyébként semmi más negatívat nem tapasztaltam, és a pirosság is elmúlt egy óra után körülbelül, de inkább nem kockáztatok.
Újravenném? Nem.

COSRX Acne Pimple Master Patch: ezek különböző méretű tapaszok voltak, amiket a pattanásra kellett ragasztani, és egy éjszaka, vagy egy nap alatt kiszívják a bennük levő trutyit, erről elég meggyőző képek vannak a neten, ha rákerestek. Mélyen levő pattanásoknál nálam nem segített, csak akkor, ha megvártam, amíg "megérik", és inkább akkor szeretem használni, amikor már kinyomtam a nagy részét, és meg akarok győződni, hogy minden kijött belőle, ilyenkor viszont szuper, mert a sebképződést is mérsékli kicsit.
Újravenném? Igen.

The Body Shop Spa Of The World Földközi-tengeri sóradír és Hawaii Kukui testápoló: írtam tesztet mindkettőről. A testápolót talán egy picit jobban szerettem, de egyébként mindkettőt csak ajánlani tudom.
Újravenném? Igen.

Himalaya Herbals Sparkly White fogkrém: nem az első alkalom, hogy szó van róla, egy kifejezetten jó fogkrémnek tartom, és szinte teljesen át is álltam erre a márkára.
Újravenném? Igen.

Golden Rose Longstay Precise Browliner szemöldökceruza: szintén volt róla teszt, összességében szerettem, de nem lett a kedvencem.
Újravenném? Talán.

Catrice Liquid Camouflage korrektor: szerintem a legtöbbn már ismeritek, továbbra is az egyik legjobb drogériás korrektornak tartom, habár az illata miatt sokan nem szeretik, nekem viszont nincs vele problémám.
Újravenném? Igen.


Ennyi lett volna, ide a bejegyzések végére meg mindig nagyon nehezen találom ki, hogy mit írjak, úgyhogy nem is írok semmi különöset :D