2018. február 11., vasárnap

Személyes | Kapcsolatom az Instagrammal

2012-ben regisztráltam az Instagramra szórakozásból. Akkortájt indult a platform, híre-hamva sem volt az énmárkának, meg az influencer marketingnek, az ismerőseim közül szinte senki sem használta még, és megvolt a varázsa, hogy mindenféle random történést kipakolhatott az ember képes formában anélkül, hogy különösebb kommentárt fűzött volna hozzá. Ebben az időben még egyáltalán nem volt asztali felület, mindenki a kis telefonjával próbálta meg a lehető legjobb képeket megalkotni, akkor és ott, spontán módon. A blog első egy-másfél évében engem is csak ezen a privát, zárt profilon követhettetek - sokan azóta is megmaradtatok ott egyébként, ami számomra tök érdekes -, majd utána regisztráltam egy profilt direkt arra, hogy a blogos háttérmunkákat, és olyan plusz infókat megosszak, amik nem "érdemelnek" külön posztot. Sokáig a kedvenc alkalmazásom volt az, mostanra viszont azt veszem észre, hogy több ízben idegesít fel, mint amennyiszer szórakoztat. Talán tudjátok már, de néhány hónapja már csak nem saját magamhoz, de más profilokra is gyártok tartalmat, de az az igazság, hogy rengeteg téren eltér a véleményem attól, amit a kifejezetten social mediával, és azon belül az Instagrammal foglalkozó szakemberek állítanak. Nem azt mondom, hogy nem működik az, amit mondanak, hanem inkább elkeserít, hogy igen. A mindenféle "hogyan legyen tökéletes Instagram feeded" posztokról meg inkább ne is beszéljünk...
Kép forrása: https://www.huffingtonpost.com/
Így végül hirtelen felindulásból összeszedtem néhány olyan dolgot, amit aggályosnak, vagy zavarónak tartok a platformon, vagy abban, ahogyan manapság használjuk azt, több helyen kiterjesztve általánosságban a közösségi médiára, és az online tartalomfogyasztásra. Itt is jelezném, hogy ez az én személyes véleményem, lehet egyetérteni, vagy nem egyetérteni, a felesleges vitát viszont kerüljük el, ha lehet. 
  • Körülbelül egy éve már szinte csak fényképezőgéppel fotózok a blogos profilomra, ugyanis a "sima" telefonnal készült képek egyszerűen eltűnnek az éterben, senki sem foglalkozik velük, legyen bármilyen jó minőségű, vagy kreatív. Itt is elterjedt az a fajta gondolkodásmód, hogyha el van mosva a háttér, akkor az biztos jó, "művészi" és csodálatos. Mindegy, hogy az adott képen konkrétan nincsen éles rész, vagy rosszul van komponálva, ha a háttér elmosott, az illetőt rögtön "profi" fotósnak titulálják. Elég néhány Brandon Woelfel stílusában megszerkesztett teljesen átlagos kép, máris dőlnek a dicsérő kommentek. Persze, hogy jól néz ki egy olyan kép, amit hatféle szerkesztőprogrammal másfél órán keresztül csináltak, de annak nem sok köze lesz az eredetihez, de a fotózás azért nagyon nem itt kezdődik. Egy "profi" fotó nem attól profi, hogy szanaszét van szerkesztve. Az meg, hogy lassan tényleg tízmillió fotós országa leszünk, egy teljesen külön bejegyzés témája lehetne. Tény, hogy számomra könnyebb fényképezőgéppel, mivel többet használom, mint a telefonomat, de olyan jó lenne néha egy-egy mobillal elkapott pillanatot megosztani a sztorin kívül a feedemben is tudván, hogy legalább annyi embert megmozgat, mint egy szépen összerakott flatlay. (Igen, telefonnal is lehet zseniális képeket lőni.)
  • Amit viszont nem tudok, és nem is akarok alkalmazni, az az egy színsémára vagy stílusra épülő képfolyam. Én nem az Instagramra fotózom, hanem az elkészült fotóimat töltöm fel oda, így egyszerűen képtelen vagyok átállítani az agyam arra, hogy akkor innentől minden képem csak rózsaszín színezetű, vagy fehér alapú legyen, és nem is fogok azért valamit leszedni, vagy nem feltölteni, mert megbontja az egységet. Tény, hogy szép, de végeredményben úgysem azt nézegetem, hanem a képeket a hírfolyamban egyesével. Lehet, hogy valaki csakis az első 9 látható kép összlátványa alapján követ be valakit, de én nem, és éppen ezért azonosulni sem tudok a történettel.
  • Kétségkívül azok a képek mennek a legjobban, amelyeken az illető (arca) is rajta van, én viszont elmondhatatlanul utálom, ha fotóznak, és nem is tartom egészségesnek, ha valaki minden adandó alkalommal magáról készít / készíttet képet. Nem tudom elképzelni, hogy egy baráti találkozó, vagy nyaralás közben megszólaljak, hogy "figyu már, kellenének képek rólam az Instagramra, csinálj már légyszi néhányat". Rengetegszer fordult elő, hogy valaki - általában férfi - bekövetett, visszakereste azokat a képeket, amiken rajta vagyok, és CSAK azokat tetszikelte. (Általában innen tudom, hogy az illetőt nem is a tartalmam érdekli, hanem én magam, de nem szeretném, ha valaki csak azért követne, mert dekoratív lány vagyok. Egyébként sincs szükségem arra, hogy állandóan ajnározzanak, hogy mennyire szép és stílusos vagyok, meg nem is igazán tudok mit kezdeni a külsőmre irányuló dicséretekkel, mivel ez egy adottság, nem az én érdemem.) Az Instagramot elárasztó reklámok egy másik téma, de nagyrészt illik ide, mivel kifejezetten rossz reklámfotó az, amire ránézel, és azonnal megmondod, hogy az illető ezért pénzt kapott, annyira kínosan arcbanyomós. Márpedig a legtöbb sajnos ilyen, le se kell nyitnom a leírást ahhoz, hogy megállapítsam. Ásványvízzel, gyümölcslével, ki tudja mivel pózolás, holott mindezek néha sokkal ízlésesebben és hitelesebben mutatnának egy finom ebéd háttereként, mint valakinek a kezében, miközben szépen mosolyog az utca kellős közepén. Lehet, hogy kevesebb reakció lesz rajta, de megéri? Mint már említettem, én is rengeteg képet készítek influencerek számára, amelyek nagy része reklám, de ezek mögött durva ötletelés van, sokszor órákon át próbálgatjuk a lehető legtermészetesebb beállítást. Egyáltalán nem vagyok a fizetett tartalom ellen, ugyanakkor kétségkívül visszatetsző, ha valaki egyrészt nem tud már posztolni anélkül, hogy valaki ne perkálna érte, bele sem illik a profiljába, vagy pedig jobban az ember arcába van tolva a hirdetés, mint egy tévéreklámban. ("Véletlenül bukkantam rá erre a fantasztikus oldalra..." Ja, meg még hatan veled egyidőben...a nagy fenéket bukkantál rá véletlenül, legalább találnál ki valami hihetőbb szöveget.) Lehet, hogy tévedek, de a bloggerek, videósok általi hirdetés az anyagiakon kívül elvileg pont azért népszerű, mert kevésbé beállított, mint a hagyományos médiumok megjelenései, mégis mintha azt várnánk el, és várnák el tőlünk, hogy pont ugyanolyanok legyünk. Ugyanitt említeném meg, hogy Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalása szerint a fizetett tartalmat minden esetben kötelező feltüntetni a kép leírásában ilyen formában, ennek elmaradása pedig jelenleg figyelmeztetést, később pedig büntetést vonhat maga után. Ezen kívül pedig a közönség számára is illúzióromboló, amikor két, vagy több embert ugyanaz a cég szponzorál, ám valamelyikük "elfelejti" jelezni, hogy nem csak úgy kipattant a fejéből a dolog.
  • Nemrég csináltam egy közvéleménykutatást közöttetek, amiben arra szerettem volna választ kapni, hogy maradjon-e meg a blogos profil kizárólag a beauty témájú tartalmaknak, ugyanis egyszer valaki azt mondta nekem, hogy sokan biztos azért nem követnek be, mert nem csak egy féle témában posztolok, ők meg a többire nem kíváncsiak. Ez ismét olyasmi, amivel nem tudok azonosulni, ugyanis ha én valakit bekövetek, azt azért teszem, mert összességében érdekel, nem azért, mert csak utazik, csak sminkel, csak zenél. Ugyan nemrég indítottam egy profilt a koncertképeimnek, ennek viszont mindössze annyi volt az oka, hogy ezzel viszont tényleg nem szeretném szétspamelni a blogos felületet, és egyébként is egy kis réteget érdekel. Nonszensz elvárni, főleg a mai világban, hogy ha valaki több lábon áll, akkor máris legyen 4-5 accountja 4-5 különböző témában, amiket mind tervezzen meg előre, gyártson rájuk rendszeresen tartalmat, és ha lehet, ne hanyagolja egyiket a másik rovására. Ez egyszerűen nem életszerű, főleg nem akkor, ha valaki nem a blogolásból és a közösségi felületeiből él. 
  • A követővásárlás egy olyan téma, amivel kapcsolatban nem tudok uralkodni az indulataimon, éppen ezért erről nem is szeretnék most bővebben szót ejteni, mindössze annyit mondanék: ne csináljátok! Tudom, hogy a cégek nagy része rá sem bagózik, és úgy vagytok vele, hogy úgysem tűnik fel senkinek, ellenben pár tízezer forintból már dőlni fognak az ingyen termékek és megkeresések, ám ha valaki egyszer levágja, hogy a követőid 70-80%-át vetted, hatalmasat fogsz zuhanni a szemében, hidd el. Én több ismerősömről is tudom, hogy így vannak 10-20 ezres számaik - bár feléjük sosem kommunikáltam -, és ami a legszomorúbb, hogy a legtöbbjük nem rossz ember, és keményen dolgozik, csak gondolom elkeseredettségében inkább a könnyű utat választotta. Egyszer próbaképp egyébként én is vettem száz embert - aztán másnapra egy darab nem maradt belőle -, és már attól rosszul éreztem magam, hogy rendkívül furcsa létező, vagy nem létező profilok követnek. A botok meg egyébként is jönnek-mennek maguktól, felesleges ezzel még pluszban rontani az arányokat. (Kivétel, ha egyidőben likeokat is veszel a fotóidra, de azt meg végképp hagyjuk.) Mindez pedig akkora szakadékot képez a "tisztességes" és a vásárolt követős influencerek között, hogy nemrég még egy, az ilyesmit maximálisan ellenző és megvető barátom is azt mondta, hogy talán nincs más megoldás, tényleg ezt kell csinálni ahhoz, hogy "ne maradjon le" az ember. Nekem is vannak napjaim, amikor frusztrál, hogy nemhogy nem nő, hanem napról-napra csökken a követőim száma, de kénytelen voltam megbarátkozni a ténnyel, hogy az elveim nem hozhatók összhangba azzal, ami mostanában népszerű. És hiába állítják szakemberek, hogy követőket vásárolni felesleges, és nem megoldás: de, sajnos megoldás, és simán átvágható vele nem egy pr-os, vagy marketinges. (Tisztelet a kivételnek természetesen.)
  • Bár odavagyok a sztori funkcióért, és az egyik legjobb dolognak tartom, az Máté-effektus tökéletes példája mutatkozik meg az ottani linkelési rendszerben. Tudvalevő ugyanis, hogy csak a minimum 10 ezer követővel rendelkező felhasználók helyezhetnek el linkeket, így a micro-influencerek nemhogy alig kapnak lehetőséget, de még a tartalmukat sem tudják hatásosan reklámozni, mivel ugyebár linket egyedül a bemutatkozásba lehet tenni, az viszont pont két kattintással többre van annál, amire az emberek többsége hajlandó. A saját posztjaimon kívül én például szívesen osztanék meg zenét, egyéb cikkeket, így viszont lehetőség hiányában inkább a Facebookot, vagy a Twittert szórom tele ilyesmivel. Állítólag később általánossá teszik majd a linkelést, de ki tudja, mikor...
  • Hivatalosan az applikációban sehol sem tekinthető meg az, hogy ki követett ki, de számos weboldal és third-party alkalmazás létezik ennek monitorozására, amiket meglehetősen sokan ki is használnak. De könyörgöm, azért felháborodni, és számonkérő hangnemben ráírni valakire, vagy elkezdeni pocskondiázni a közös ismerőseiteknek, mert kikövetett, egyszerűen nevetséges. Mindenki azt követ be, és követ ki, akit csak akar, és ehhez a másiknak semmi köze. Lehet, hogy nem érdekli már a tartalmad, lehet, hogy véletlen volt, de akár az is lehet, hogy haragszik rád. (Ha utóbbit sejted, akkor sem úgy érdemes ráírni, hogy "AZÉRT KÖVETTÉL KI INSTAGRAMON, MERT HARAGSZOL RÁM?") Mindegy, mi az oka, ez egészen addig csak rá tartozik, amíg úgy nem dönt, hogy megosztja veled is. Ha pedig tudod, hogy utál, mégis követ, és ez téged zavar, akkor ott a tiltás gomb, tessék használni, aztán onnantól már nem követ. Én magam soha nem néztem meg, hogy ki követett ki, és nem is fogom, mert teljesen felesleges stresszfaktornak érzem. Viszont ha azt a stratégiát alkalmazza valaki a figyelemfelkeltésre, hogy folyamatosan ki-be követgeti az embert, az nemhogy nem vonzó, de kifejezetten idegesítő, és csak azért sem fogom bekövetni az illetőt a többedik ilyen próbálkozás után. 
Összességében tehát talán az zavar leginkább, hogy ma már aligha lehet egy sikeres Instagram oldalt felépíteni anélkül, hogy annak megtervezése és üzemeltetése időben és energiában ne legyen egyenlő egy részmunkaidős állással, ugyanis eléggé elszálltak az egymással szembeni elvárásaink. Valahogy kialakult az a kép az emberekben, hogy kettő fajta blogger / videós létezik: aki csak, és kizárólag hobbiból csinálja, nem vár, és nem is várhat el semmilyen ellenszolgáltatást ezért, meg az, aki ebből él, és emiatt kötelessége mindent megosztani, és az összes közösségi felületeit magazinszerűen a tökélyre fejleszteni, holott ez baromira nem így van, és nem is így kéne lennie. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom arra, hogy a kedvenc márkáimmal együtt dolgozhassam, ez viszont nem jelenti azt, hogy főállású blogger szeretnék lenni. Valaki azért jusson el oda, hogy ebből megélhet, mert hiteles, és minőségi tartalmat gyárt - ami nem feltétlenül egyezik meg az életszerűtlennel és tökéletessel -, ne pedig azért, mert jól elő tudja adni magát, mindenki irigykedik rá, és olyan szeretne lenni, mint ő. Vegyük észre, hogy influencernek lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki felsőbbrendű, vagy más, mint akármelyikünk, és végeredményben mi, a közönség tesszük őt azzá. Ugyanilyen logikával viszont az mutatkozik meg, hogy valahogy mégis ez kell az embereknek. Felfoghatatlan számomra, amikor bloggereket, vagy videósokat "különlegesnek"  titulálnak csupán azért, mert több embert érdekel a tartalmuk, mint az "egyszerű emberé". 
Hiányzik az az idő, amikor még nem kellett görcsölnöm, hogy vajon elég fancy és eladható-e a tartalmam, mert bloggerként minden egyes nap szélmalomharcot vívok a saját elveim és a kereslet közötti ellentétekkel. A mindennapjaimban sem másoknak szeretnék megfelelni, az meg aztán végképp nem célom, hogy kifelé azt mutassam, nekem mennyire szuper az életem, mivel ez nettó hazugság lenne. Ne higgyétek, hogy amit mások párkapcsolatáról, nyaralásáról, vizsgaidőszakáról, akármijéről láttok, az teljes mértékben valós. Gondoljatok bele, milyen kínkeserves lehet úgy szállást foglalni, vagy bútorokat választani a lakásba, hogy illeszkedjen az illetőről online kialakított képbe.
Ettől függetlenül nem fogom magam törölni sem Instagramról, sem Facebookról, sem egyéb más közösségi felületről, ugyanis nem gondolom, hogy az a megoldás, ha homokba dugom a fejem, vagy kapitulálok, valamint az a szomorú igazság, hogy a blogra érkező kattintások jókora része például a Facebookról jön, és ma már lehetetlen egyet fenntartani ezek nélkül. Hiszem, hogy a trendek idővel változni fognak, méghozzá valószerűbb irányba, ha pedig nem...na, arról majd elég lesz akkor beszélgetnünk.

12 megjegyzés:

  1. Szerencsére nem vagyok blogger, csak a magam szórakoztatására használom az instát, így nincs megfelelési kényszer. Engem határozottan idegesít, ha egy fotó homályosítva van. Nem életszerű. A nagy bloggerek szép képeket csinálnak, de ott motoszkál mindig a fejemben, hogy azért szép a kép, hogy megvedd a cuccot.
    Egyébként meg tényleg a 10 millió fotós országa vagyunk, Tollampapírom írt róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utólag, manuálisan homályosított képek a legjobb példák arra, amikor valaki érzi a nyomást, hogy ezt kajálja a nép, és ezért mindegy, mennyire valószínűtlen, rányomja az effektet.
      Őt pedig nem ismerem, de megyek, el is olvasom :)

      Törlés
  2. Sokszor ütközöm ellentmondásokba a blogger világban. Van aki azt állítja, hogy nem akar pénzt és hasznot a blogjából, közben minden bejegyzése hirdetve van kb vagy épp követőket is vett magának.
    A szembetűnő reklámok és a tucat-fotók nekem is szúrják a szememet. Emlékszem kb 5 évvel ezelőtt mindenki Ikea tányéron és fehér szőrmén fotózott és minden outfit fotón virágcsokor figyelt a táskákból. :D Úgy tűnik minden időnek megvan a maga sablonos "felszedő dumája". Én csak így hívom ezeket a tuti-recept fotókat.
    A tökéletesen megkomponált instagram feed engem is zavar, annyira mű és steril szerintem és sokszor látok például nyaralásoknál is ilyet hogy jé pont beleillik a helyszín a környezet a többi fotója hátterébe. Tényleg borzasztó lehet állandóan azon aggódni hogy lesz e fancy kis kávézó vagy svéd letisztult bútoros szoba fotózni. :D
    A vásárolt követőkkel és likeokkal kapcsolatban is hasonló a véleményem de sajnos nálunk máshogy nem lehet bekerülni a "körbe" csak így.
    Az hogy ki iratkozik le és fel az instára... őszintén nem érdekel. :D
    Én már mondtam neked többször is, hogy szerintem engedd el ezeket a dolgokat, követőket, a likeok számát, mert csak feleslegesen dühíted magad. Engem ezek a dolgok már rég nem érdekelnek. Sajnos nem egyenlő esélyekkel indulunk ebben a versenyben, de sokat segít ha nem is versenynek fogod fel, hanem egy utazásnak. Akkor élvezhető szerintem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ilyesmivel én is találkoztam, megspékelve azzal, hogy őt eggggyáltalán nem érdeklik az együttműködések, és valóban, mégis folyamatosan hirdetésekbe botlom, és az is nyilvánvaló, hogy befizetett néhány ezer követőre.
      A random virágcsokrok meg kávésbögrék már lassan el sem érik az ingerküszöböm, annyi ilyet láttam korábban, és már akkor sem értettem :D
      A kedvencem, amikor emberek sztoriban megosztják, hogy "kiket érdemes követni", de persze csak a feed összeillése alapján, nem egyesével mutatják meg a képeket, hogy nézzétek, milyen szépeket csinál. Mellé pedig az összes profil pontosan ugyanolyan, ha nem lenne ott, hogy kié, ki nem tudnám találni. De azért hú de egyedi, és csodálatos...
      Az egész poszt igazából egy tegnap Instán látott hirdetés(csokor)ból indult ki, de számomra tényleg felfoghatatlan még mindig, hogy ebben a világban élünk. Bár mondjuk ha lediplomáztam, úgyis valószínűleg kiszállok ebből az egészből...

      Törlés
  3. Nagyon érdekesre sikerült a bejegyzés (jó értelemben), szeretem a hasonló írásaidat.

    Az instagramot én alapvetően inspirációnak használom, illetve képek megosztására (mindkettőnél nagy szerepet játszik a fotózás, ugyanakkor osztok meg "mindennapokat" is), az elején sok bloggert/vloggert/influencert követtem, de ahogy egyre több lett a szponzorált tartalom, meg a reklám, sorban iratkoztam le.
    Elmondhatatlanul idegesít mert ahogy te is írtad, annyira arcbatolósan csinálják.
    Még karácsony környékén láttam egy olyat, hogy az adott vlogger azt hiszem ásványvizet vagy valami vitaminos innivalót reklámozott, miközben a szövegben bele volt foglalva a nagymamája, a karácsony meg a karácsonyfa, és ez így csak rontott, hogy tényleg egy ilyen dolgot használ fel, hogy tartalmat gyártson? (Direkt nem szeretnék nevet mondani, meg semmi, de pl. a család nálam ilyen szempontból tabu.)
    Persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzek, meg nyilván nem az én egy leiratkozásom fogja megingatni a statisztikákat, meg persze, úgy szóljak le valakit, ha én jobban csinálom, de akkor is. :/
    Szomorú, hogy ma már itt tartunk, sőt engem kifejezetten kiakaszt.
    Ugyanez a helyzet, amikor az első 15 posztból 8 vagy 9 reklám/szponzorált tartalom/kapott termék. Számoltam már meg olyannál, akit korábban nagyon szerettem, és a harmadik ilyen után leiratkoztam inkább, mert anno nem ezért iratkoztam fel.

    Egyébként kicsit ilyen ez a vegán/nem vegán és cruelty free/nem cruelty free dolog is. Vagyis szerintem. Hirtelen mindenki vegán és/vagy csak cruelty free cuccokat vásárol, mintha mindig is így csinálta volna, de ténylegesen csak azóta csinálja, mióta felkapott lett ez a téma. :D

    Órákig lehetne ezekről a témákról beszélni, de sajnos, nem sajnos nem érdemes mert az ember csak magát hergeli feleslegesen. :/

    Még ennyit, az agyonfilterezett képekről: én már réges régen elengedtem ezt a dolgot. :D Korábban persze nagyon felidegesített, de ma már sajnos nem lepődök meg.

    A tematikára épülő profiloktól, meg kifutok a világból, mert hiába néz ki jól, nekem csak az jár a fejemben, hogy baaaaszki, mennyi energia és idő és tervezés van ebben, miközben úgy van beállítva, mintha random lenne. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is örülök, hogy tetszenek az ilyen posztok is, lassan úgy érzem, hogy én vagyok az, aki mindenen csak nyavalyog, ugyanakkor szerintem nem kéne ezek mellett szó nélkül elmenni, hiszen egymás között valójában mindenki beszél erről, és sokakat zavar, csak úgy vannak vele, hogy ki vagyok én, hogy beleszóljak.
      Pont az inspirálta a posztot, hogy tegnap három ásványvízreklámozós posztot is láttam egymás után közvetlenül, és az volt az utolsó csepp a pohárban. (Nem direkt volt a béna szóvicc :D) Az nálam is kiveri a biztosítékot, amikor valaki a családját, beteg / halott rokonát, nagymamáját, kistestvérét használja fel nyilvánvaló reklámcélokra, vagy csak egyszerű figyelemfelkeltésre.
      A vegán meg cruelty free téma...az szót sem érdemel komolyan, már ha rágondolok, attól görcsbe rándul a gyomrom, holott ennek nagyon nem kéne így lennie.

      Törlés
  4. Hát tegnap este átbeszéltük. :D Annyi, hogy amúgy nagyon jó ránézni az összerakott profilokra (ami nem rózsaszín, meg túlexponált rózsaszín), de hosszú távon elég unalmas, szinte biztos, hogy egy sík profilról előbb vagy utóbb le fogok iratkozni. Összehangolt profil lehet több színből is összehozni, sőt, még jobban is néz ki ha színesen harmonikus, és a feedben is előbb fogok megállni a fotó előtt, és elolvasni a posztot, mert mindig "új" amit látok. Nem tudom ki tud érdeklődéssel végig nézni napi 10x rózsaszín fotót, úgyhogy abszolút a kevésbé csinált profilokra szavazok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És akkor sok ember le sem nyitja a leírást, hogy elolvassa, ami oda van írva, csak görgeti a képeket, mint valami robot. Igen, egyébként olvastam, hogy az egy sémára épülő profilokat viszonylag gyorsan meg lehet unni, még akkor is, ha szépek. Én már az elején unom mondjuk...:D

      Törlés
  5. ez nagyon jó írás volt. én ugyan csak egy mezei ember vagyok insta profillal, és inkább én is csak inspirálódásra használom, és követek embereket, az én profilomon van kb. 10 kép. :D de kezdetben sok magyarra fel voltam iratkozva én is, aztán szépen leiratkoztam. nagyon gáz már ez a sok reklám, és tényleg az ásványvíztől kezdve a tamponig mindent reklámoznak. :DD ugyan az, mint a blogok esetében is, hiába híresek ezek a bloggerinák, a hitelességük nulla. bár én ettől is rosszul vagyok, hogy 1-2 leányzó már úgy van kezelve, mintha valami hálivúdi akármi lenne, 9 éves kislányok hadából álló rajongói tábor, insta rajongói oldalak... wtf???? nem rosszból, de ők "csak" blogosok.. :D mármint sokan már nem, csak valaha egyszer volt egy blogja, ami népszerű lett, és mára szinte megszűnt létezni, de maga a lány a rossmann reklámtól kezdve a maybelline-ig mindenhol ott van. tényleg semmi rosszindulat vagy irigység, és elhiszem, hogy sok munka összerakni egy épkézláb posztot, de azért túlzásnak tartom azt, hogy rendesen sztárként vannak kezelve. főleg itt MO-n. a külföldiek már más tészta, de ez csak az én véleményem. :) Te vagy az egyik a kb. 5 blog közül, akiket követek instán is, és szeretem is olvasni, és naponta felnézek. Nincs telehányva reklámokkal, mert ahogy írtad, nem a fizetett tartalommal van a baj... És hiteles is. nonszensz, mikor a 21 éves bloggerina ripacskodik hármat egy ránctalanítóról, hogy mennyire hatásos és megéri használni, és megvenni mert ha használod a kuponkódját, akkor -10%......!!!. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is pont ezzel érveltem abban a posztban, amit arról írtam, hogy miért nem fogok elkezdeni videózni, hogy szerintem nem normális, hogy a bloggereket és a videósokat ilyen szinten sztárként kezelik, hogy már rajongói oldalaik vannak, meg ki tudja micsoda, vagy legalábbis nekem biztos nem hiányozna ez. Engem is keresett meg nemrég egy cég, akik főleg anti-aging krémeket árulnak, de nem vállaltam el a tesztelést, mert 22 évesen hova kenjem tényleg...
      Örülök, hogy benne van a blogom abban a kis körben, akiket olvasol :)

      Törlés
  6. Én túl csóró és skót vagyok hirdetni :D. Amúgy jókor jött ez a bejegyzés, mert épp mélyponton vagyok a bloggal, nekem nincsenek menő instafotóim, se menő videóim... így nem jutok egyről a kettőre. Emlékeztetnem kell magam, hogy a nem menő életre úgyis kevesebben kiváncsiak... viszont legalább életszagú. Annyit meg nem ér az egész, hogy ezért rosszul érezzem magam. Mostanában megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet, de akkor meg tudom, hogy nagyon hiányozna. Ördögi kör ez és igen, néha savanyú a szőlő :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem Instagramon nem is működik valami jól a hirdetés, vagy legalábbis én már próbálkoztam 1-2 alkalommal, és alig csinált bármit is, ellenben a Facebookkal, ahol tök jó eléréseket lehet vele generálni. De ha minden posztomat be akarnám hirdetni, akkor a fél vagyonomat erre költeném. Bennem elmondhatatlanul régóta ott van, hogy hagyom az egészet a francba, mert tényleg elképesztő csalódás, amiket látok, meg hallok, nem ezért kezdtük el anno...mondjuk én egyik pillanatról a másikra képes vagyok bármit abbahagyni, egész életemben ezt csináltam, úgyhogy simán lehet, hogyha egyszer úgy döntök, hogy vége, akkor többet nem hall rólam az internet :D

      Törlés